Gyűlölöm az egészet, és nem vagyok gép, hiába jönne jól néha, a vereségektől még mindig ezer darabra hullok lelkileg, és az a szörnyű az egészben, hogy pont az van amitől féltem már előre, hogy semmi motivációm nincsen hogy megnyerjem a meccseket, így garantáltan jönnek is a vereségek, és ez meg egy ördögi kör, és ennyi. És persze akkor aztán ha már szét vagyok esve lelkileg, a "tanulnivalót" se végzem el, így csak egyre rosszabb lesz a helyzet. És veszíteni egy dolog, de úgy veszíteni, hogy kettővel a szinted alatt játszol... Az biztos, hogy ennél demotiválóbb, undorítóbb, anti-inspirálóbb helyet, környezetet még életemben nem láttam. 

Közben sárgulok az irigységtől, hogy amíg én itt rohadok Kínában, mások drágajó igazi góversenyeken játszhatnak, most éppen Brno-ban.

Teljesen olyan ez a hely, mintha kihalt volna az emberiség, és egy másik bolygón telepedett volna le a túlélők csoportja, szürreális, lelketlen, embernek nem való hely.

Szóval mindenesetre tőlem senki ne várjon semmit, idő előtt hazamenni nem tervezek most sem, de nem látom, hogy hogyan valósítanám meg a terveimet Kínával kapcsolatban. Lehet, hogy a krónikus lustaság nevű neurológiai betegségben szenvedek, kitudja...