/* Eidogo beagyazashoz */

Ezennel szeretnék nyilvánosan is bocsánatot kérni, konkrét nevek említése nélkül, Magyar Insei Programban részt vett tanítványaimtól, akiket "cserben hagytam". 

Különösen szeretnék bocsánatot kérni azoktól (attól?) a tanítványaimtól, akik az elvárásoknak megfelelően, szorgalmasan tanultak, végezték dolgukat. 

Abban az időben olyan mélyre süllyedtem lelkileg, a rossz eredményeim miatt, hogy egyszerűen képtelen voltam folytatni mesteri, oktatói feladataimat. Őszintén sajnálom, és remélem, hogy nem teljesen vesztettem hitelemet.

A jövőben tervezem újraindítani a Magyar Insei Programot, akár így, mint eddig, kicsiben, vagy hogyha majd lehetőségem nyílik rá, más módon, nagyban...

Szerző: Bovdo  2018.10.24. 16:18 Szólj hozzá!

De tényleg.

Hát nem tartott sokáig a jobb kedvem, meg az ihlet, kialudtam gyorsan...

Olyan értelmetlen az egész, a partikra szinte egyáltalán nem tudok koncentrálni, amíg nem Frejlakkal játszok, mivel nincsen semmi tétjük. Akkor meg minek vagyok itt?

De talán kirúgnak maguktól majd, nem kell magamtól mennem, már unják, hogy nem ülök ott az iskolában egész nap tsumego-t (vagy a falat) bámulva...

Szerző: Bovdo  2018.09.24. 12:39 Szólj hozzá!

000036.jpg_200x240

Csak egy egészen rövid "közbeszúrt" bejegyzés. A képen látható úr Takagi Shoichi, 1943-ban született, "csak" egy ismeretlenebb 9 danos japán profi. Azért megnyerte az NHK kupát kétszer, meg még pár dolgot...

Ma látom őt először, de egyből lenyűgözött a stílusa, a játékának a változatossága, elegáns, de a szigorú lépések sem hiányoznak a játékából.

Tessék szemezgetni:

http://ps.waltheri.net/database/player/Takagi%20Shoichi/

https://www.go4go.net/go/games/byplayer/279

Ma végre volt egy jobb napom, nyertem Frejlak ellen, így Kínai tartózkodásunk alatt eddig 3-1 ide. Le sem tagadhatnám, hogy erősen hatnak a kedvemre az eredményeim, bár ami leginkább leverté tesz, az az, amikor azt látom, hogy pocsékul játszok, és nem is igazán igyekszek, pl. tegnap délelőtt nyertem és vesztettem is egyet, de mindkettő partiban rosszul játszottam, és nem igazán koncentráltam, és ettől nagyon nyomottul, gyengének éreztem magam, aznap este kikaptam Siasio-tól (Frejlak), de ott legalább igyekeztem, és a meccs után kicsit jobb is lett a kedvem. 

Ma este Sinan-al találtunk egy Carefour boltot, így végre némi finom európai import termékeket is sikerült szereznem, így tudok majd jókat enni, vettem négyféle sajtot, meg sok mást. most gyorsan a kínai laposkenyeret megtöltöttem jó sok goudával, enyhén megpirított fokhagymával, és összesütöttem az egészet, majd megnéztem a Notre Dame-i toronyőr utolsó, maradék 20 percét, ritka jó, nem gyerekes, fontos kérdésekről szóló, fantasztikus zenéjű, inspiráló rajzfilm. Ma este éreztem először mióta Kínában vagyok, hogy igazán ihletett állapotba tudtam kerülni, már itt volt az ideje.

Szerző: Bovdo  2018.09.22. 19:24 Szólj hozzá!

Mindig eszembe jut, hogy írni kéne, ezt-azt, aztán elfelejtem, hogy mit is akartam, most írok, valami katyvaszt.

Most jutottam el oda, hogy már megbántam, hogy Kínába jöttem. Vagy nem is tudom, ez a jó szó-e, abban a helyzetben tényleg ez tűnt a jó döntésnek, 5 danra lecsúszva elkeseredetten, elszántan, vagy hogy is mondja ezt a magyar... Desperato-nak hívjuk errefelé. Aztán rájöttem, hogy a titok mindössze annyi, hogy koncentrálni kell. Nagyon. Minden versenypartiban. Meg számolni a pontokat, folyamatosan, újra meg újra, meg újra meg újra. Na persze attól még, hogy rájöttem a "titokra", bármilyen mélyre süllyedhetek megint... Mindenesetre így Pisa-ban megcsináltam életem legjobb eredményét, de a Kínai jelentkezésem megmaradt, a pánikgombot már a helyes diagnózis előtt megnyomtam, beadtam magamnak a gyógyszert téves diagnózisra, és most itt Kínában szopogatom a keserű pirulát.

És az a baj, hogy nem tűnik hatékonynak ez a keserű pirula. Korábban azt mondtam, ha jól emlékszek, végigcsinálom, mint egy gép, nem is tudom, így utólag olyan nevetséges kijelentés volt ez... 

Én, mint egy gép??? Én, akinek még ahhoz is inspirációra van szüksége, hogy elmosogasson egy edényt? És igen, most a kedves olvasó okkal feltételezheti, hogy egyszerű a képlet, Dominik lusta. Pont. Én is ezt gondoltam, de elgondolkoztam, hogy egyáltalán mi is az, hogy lusta, ki az aki lusta, és milyen a szorgalmas? Az a szorgalmas, aki azt csinálja, ami nem esik jól neki, hogy aztán a jövőben elérjen valamilyen célt? Szerintem ezek a kérdések nem olyan egyszerűek, mint amilyennek tűnhetnek. Hogyha valaki lustának akar hívni, nyugodtan, de egyáltalán választás kérdése-e ez, vagy egyszerűen csak valakinek van tehetsége a szorgalomhoz, valakinek meg nincsen? És vajon a szorgalmas ember boldogabb lesz végül, vagy nem?

Részemről, a gó művészet, és igen, sport is, a sport meg verseny, és én mióta eszemet tudom imádok versenyezni, de a nap végén, a gó művészet. De nem. Ez így nem jó megfogalmazás, hogy mondjam el, nem vagyok én költő, se író, a gó több mint művészet, sport is, tudományos ízzel, minden megvan benne, ezért áll minden fölött. a gó az gó, ennyi.

No de tovább haladva azon a szálon, hogy a gó művészet, a művésznek inspirációra van szüksége, ihletre. És itt a pekingi nyomornegyedben az NINCSEN! Semennyi. Mínusz-inspiráció, anti-inspiráció, na az van, kiszívja a lelkemet, mint egy dementor. És igen, ez nem olyan, mint Japán, itt van ágy, asztal, szék, itt életben lehet maradni 5 hónapig, de az a kérdés, hogy érdemes-e. 

Én nem vagyok gép, de itt Kínában megismertem jónéhányat, róluk is szó lesz a következő bejegyzésben.

Egy dolgot megértettem itt Kínában, én egy tipikus esete vagyok a meg nem értett művésznek, senki sem ért engem, valaki nem is próbál, amivel nincs is baj, amíg nem dicsekszik azzal, hogy Ő márpedig átlátja a helyzetemet, valaki próbál, amiért jár a köszönet.

Egy utolsó, félig metaforikus kérdéssel bocsátanám útjára a kedves olvasót: 

Amikor kis shimari-t lépsz, érzed az ízét? Vagy ha azt nem is, az illatát, azt legalább igen?

Szerző: Bovdo  2018.09.20. 18:20 1 komment

Gyűlölöm az egészet, és nem vagyok gép, hiába jönne jól néha, a vereségektől még mindig ezer darabra hullok lelkileg, és az a szörnyű az egészben, hogy pont az van amitől féltem már előre, hogy semmi motivációm nincsen hogy megnyerjem a meccseket, így garantáltan jönnek is a vereségek, és ez meg egy ördögi kör, és ennyi. És persze akkor aztán ha már szét vagyok esve lelkileg, a "tanulnivalót" se végzem el, így csak egyre rosszabb lesz a helyzet. És veszíteni egy dolog, de úgy veszíteni, hogy kettővel a szinted alatt játszol... Az biztos, hogy ennél demotiválóbb, undorítóbb, anti-inspirálóbb helyet, környezetet még életemben nem láttam. 

Közben sárgulok az irigységtől, hogy amíg én itt rohadok Kínában, mások drágajó igazi góversenyeken játszhatnak, most éppen Brno-ban.

Teljesen olyan ez a hely, mintha kihalt volna az emberiség, és egy másik bolygón telepedett volna le a túlélők csoportja, szürreális, lelketlen, embernek nem való hely.

Szóval mindenesetre tőlem senki ne várjon semmit, idő előtt hazamenni nem tervezek most sem, de nem látom, hogy hogyan valósítanám meg a terveimet Kínával kapcsolatban. Lehet, hogy a krónikus lustaság nevű neurológiai betegségben szenvedek, kitudja...

Szerző: Bovdo  2018.09.02. 07:18 Szólj hozzá!

Hát az biztos, hogy még sosem vártam ennyire az iskolakezdést, pontosabban fogalmazva még sosem vártam az iskolakezdést. Szeptember 1.-jén kezdődik az iskola a Big Cycle versennyel, ahol el fog dőlni, hogy ki melyik ligában fog kezdeni. A verseny után elkezdődik a szezon, 6 fős ligák lesznek, így 2 és fél naponta lehet feljutni, vagy leesni egy másik ligába, ezek a partik 1 óra főidővel és 30 mp byo-yomi-val mennek. Ezen kívül lesz még egy rapid partink minden reggel, így 8:30-tól 21:00-ig az iskolában leszek minden hétköznap. A hétvége sajnos üres, vagyis talán lesz valami csapatverseny féleség, nem tudom... Mindenesetre meccsek nélkül nem tudom, hogyan töltök ki 12 órát anélkül, hogy felrobbannának az agysejtjeim. 

Peking is undorító, de per pillanat egy fokkal jobbnak tűnik mint Xian, még a levegő sem olyan elviselhetetlen, bár tény, hogy folyton büdös van, de ősszel, télen még sokkal rosszabb lesz a szmog. Egyesek szerint a maszkban meg nehéz lélegezni, szóval az se biztos, hogy hordani fogom... 

Itt még kevésbé vannak felkészülve a külföldiekre, ott volt legalább egy olasz étterem, itt semmi, csak kínai angolul nem beszélő éttermek hada, meg egy mcdonalds és egy kfc, a főzésre meg inkább nem is gondolok, mert nagyon sok idő lenne, pláne hogyha beleszámoljuk a kínai boltban való lehetetlen bevásárlást. 

Wifink még nincsen a lakásban, majd lesz, egyszer. Most az iskolából írok, itt van wifi, a székek, táblák jók, az asztalok nagyon jók, a kövek nem, jobb féle műanyag kövek.

Van drága jó western toiletünk a lakásban, csak a papírt nem lehet lehúzni rajta, mert eldugul, na most ki lehet találni, hogy ez milyen következményekkel jár.

Nagyon nem kellemes itt az élet, de eszemben sincsen hazamenni idő előtt.

Szerző: Bovdo  2018.08.25. 08:28 Szólj hozzá!

Csütörtök hajnalban megérkeztem Xian-ba, a Silk Road verseny helyszínére, a szmog nagyobb mint amit valaha tapasztaltam, de Pekingben a duplája lesz. A repülőtérre 3 kínait ki is küldtek értem, a szokásos, már nekem kínos túlzott udvariasság és alázatosság volt rájuk jellemző. Az biztos, hogy én még életben nem láttam rondább várost, mint Xian, holnap majd csinálok néhány fotót is, egyszerűen gyomorforgató. A hat csillagos ingyen szállodámat sem értem, hogy minek van, mindennel ellenkezik amit a gó jelképez, a végtelen külcsín, a pofavizitek sora, drágajó vacsora, ahol egy darab nekem ehető dolgot nem szolgáltak fel. A reggeli nem rossz, majd arról is csinálok pár képet... Az étel legalább olcsó, ha véletlenül kínai McDonalds-ban jártok, egyetek csirkeszárnyat, az itt a legjobb.

A versenyről annyit kell tudni, hogy kb. semmi tétje nincsen, élő-pontba nem számít be, kvalifikálni nem lehet vele sehova, csak némi pénzdíj van, de hogyha nem vagy benne az első háromban, akkor az se sok.

Bár Pekingben még nem jártam, de már most elmondhatom, hogy Japán sokkal szebb, hangulatosabb, kellemesebb, emberibb, a dojo maga persze már egy másik téma.

Már most szörnyen hiányzik Budapest, a magyar góélet legszebb időszaka, az év utolsó 4 hónapja, pont ezt az időt hagyom most ki, amiből még sosem volt igazán részem.

Na de mindegy, eldöntöttem, végigcsinálom ezt, mint egy gép, és kész.

Ui. Napi 12 óra lesz, mert a 13 óra egyszerűen nem jön ki, kiszámoltam, többször is, 8 óra az alvás, 3 óra pedig a létfenntartó tevékenységek, és arra az 1 óra relaxációra egyszerűen szükségem van, lényegében akár azt is a létfenntartó tevékenységekhez sorolhatnám. Ősszel talán egy szabadnapot fogok adni magamnak, meg még Karácsonykor néhányat.

Szerző: Bovdo  2018.08.18. 16:58 Szólj hozzá!

Hát először is - csak mert a legutóbbi bejegyzést még a felkelő nap országából írtam - hazajöttem Japánból, már több mint fél éve, azóta sem bánom egy kicsit sem, azt gondolom, hogy nemes egyszerűséggel nem volt választásom. Azért hiányzik Japán, meg az egész, mármint a jó része, de ha néha eszembe jutnak a rossz dolgok, akkor még mindig görcsbe rándul a gyomrom. A jó részére visszatérve, számomra az ottani jó dolgok 25 százalékát a tejes tea tette ki, úgyhogy rendeltünk egy nagy adag instant Royal Milk Tea-t, és láss csodát, pont ugyanolyan íze van mint az ottaninak.

Közben volt a nyáron egy fagyos EB a németországi Oberhof-ban, farkasüvöltő erdők és hegyek között. 

Meglepően jól sikerült, 2610 élő-ponttal zártam, amit valószínűleg két dolognak köszönhetek: 80%-ban annak, hogy minden éjjel 8 órát aludtam, 20%-ban pedig talán annak, hogy a főversenyen 2 és fél óra főidő mellett 60 mp byo-yomi volt. Ez nagyjából azt jelenti, hogy amíg tart a főidő, addig próbálom a legjobb lépést megtalálni, a byo-yomiban pedig próbálok jót lépni, na most ez a szokásos 60 percnél úgy néz ki, hogy amíg tart a főidő addig próbálok jót lépni, byo-yomiban meg próbálok nem olyan szart lépni...

Mondjuk hogyha rajtam múlna, akkor 8 óra főidő lenne, vagy talán praktikussági okokból csak 5 óra. Ezért is lenne jó már egyszer bejutni a Grand Slam-re, az EB-n kívül ott lehet még gondolkozni...

Ősszel pedig megtörtént a most már szokásosnak mondható levél (és élő-pont) hullás. Eleinte csak 580 és 590 közé esve, még a 600 vonzáskörzetében maradva, de nemrégen a magyarországi Koreai Nagykövet Kupáján már a mélybe zuhanva, kettő gyalázatos vereséggel, kommentálhatnám őket részletesebben, de minek... Így visszatekintve érdekes, hogy milyen óriási a különbség a két lelkiállapot között, míg az EB után a végtelen nyugalom és önbizalom keveréke szállt meg, a két héttel ezelőtti vereségek után úgy éreztem magam, mint aki haldoklik (éppenséggel már az első után, talán ezért is csúszott be a második), valahogy így, vagy egy fokkal még rosszabbul.

 Közben költözök fel Budapestre, legalábbis nagyon remélem hogy most már néhány napon-héten belül tényleg, talán újraindítom a Magyar Insei Programot is, természetesen offline, élő formában.

https://eurogofed.org/index.html?id=179

Csak mert éppen pár napja volt a cikk, ezt is beszúrom ide: a cseh, aranyban fürdő Gó Báró címéért folyó küzdelmek elkezdődtek, most volt a verseny a kihívó posztjáért, amit a legutóbbi nemázsiai-nemorosz Európa-bajnok nyert meg, Jan Simara, ennél talán még érdekesebb, hogy többéves kihagyás után Ondrej Silt is elindult a versenyen, bár félő, hogy ez csak egy egyszeri alkalom volt. Ők nekem, ha nem is példaképek, de valahogyan kiérdemelték a tiszteletemet, mindig is a végtelen góélet-film főhősei voltak, elég filmbeillő a duó egyébként is, a Magas Szikár, meg a Félbolond Törpe. 

 

Most hétvégén Magyar Bajnoki Döntő, egy halvány esély a megváltásra.

Szerző: Bovdo  2017.12.07. 15:18 Szólj hozzá!

Ha ezeket olvasná az egyik japán "szenszej", lehet, akár kapásból hazaküldenének, de nem bánom, fontosabb hogy Nektek beszámoljak mindenről, 100%-os őszinteséggel.

Na szóval, amióta legutóbb írtam elvittek kétszer is vacsorázni, meg Hong a megkérdezésem nélkül vett nekem gyorsan egy nem tudom mennyi yenre szóló metróbérletet, na most ez elsőre nagyon jól és szépen hangzik, de hogyha kicsit a dolgok mögé nézünk, akkor egy nagy manipulatív kép kezd kirajzolódni.

Kezdjük ott, hogy múlt hét péntekre annyira elegem lett a fájdalmas földön ülés, térdelés, fetrengés-szenvedésből, és a dojo szabályaiból, hogy fogtam magam reggel és amint kezdődött a study, leléptem, hogy végre ülhessek, széken, metrón, étteremben, vagy bárhol csak ne a földön. Előtte még reggel írtam Ohashi-nak hogy, én el fogok menni a dojo-ból, mert ezt a földön szenvedést, nem bírja a testem, de főzni sem nagyon akarnak időt hagyni a dojo-ban, ami nekem óriási probléma. Valamikor 11 óra környékén találtam wifi-t nagy nehezen a metróállomáson, egy starbucks jóvoltából, így láthattam a válaszát, ami szerint nem lehetek insei ha otthagyom a dojo-t, hát gondoltam magamban, nem bánom, de közben meg már sikeresen befizettem pár nappal korábban 54 ezer yent a Nihon Ki-in-nek enrollment fee és egy havi insei fee gyanánt, plusz aláírattak velem valami szerződést is az érkezésemkor, hogy insei-nek kell lennem talán 2 hónapig, miután szólok, hogy mennék haza, meg még pár dolog, na persze ezt japán írásjelekkel, jó hülye vagyok hogy aláírtam, de valahogy nem voltam jelen a pillanatban a jetlagnek meg az egész érkezési a haccacárénak köszönhetően. Lényeg a lényeg, Ohashi azt mondta hogy találkozzunk este 6-kor a Nihon Ki-in-nél, mondtam OK. Hozott magával egy, ha jól értettem, Mariya nevű hölgyet, mert ő úgy érezte hogy nem beszél elég jól angolul, pedig igazából folyékonyan tud. Mariya sem tűnt folyékonyabbnak mint Ohashi, de sebaj, valahogy azért sikerült a kommunikációt összekalapálni. Kifejtettem, hogy én nekem ez a se ágy se asztal se szék élet nagyon nem fog menni, úgyhogy elhúzom a csíkot inkább, de úgy tűnt, hogy ők ezt nagyon nem akarják, végül arra jutottak, hogy majd beszélnek Honggal, hogy legyen asztal meg szék a dojoban, nekem ilyen eszembe sem jutott, nem várnám hogy miattam behozzanak széket meg asztalt, bár nem lenne nagy nehézség nekik, mégsem gondolnám hogy majd miattam átrendezik a dojo-t, ha csak egy kicsit is. A dojo-ba este visszamentem pont amire vége volt a study time-nak, érdekes módon egy szót sem szóltak érte, hogy fogtam magam, elmentem és vissza sem jöttem egész nap. Azóta eltelt néhány nap, még mindig ugyanúgy fáj a törökülés, és szétfagyok éjszaka, és két éjjel már a vékony kis dojo szivacsból sem jutott nekem, úgyhogy ülőpárnákon(!) aludtam, takaró híján pedig a téli kabátommal takaróztam, vagy akár abban aludtam, ha már kezdtem szétfagyni, mint egy csöves. A földön gózással (fetrengóval) az is a baj, hogy így teljes mértékben képtelen vagyok koncentrálni, és nem tudok kiolvasni semmit sem ennek köszönhetően, na most ha én koncentrálok az úgy néz ki, hogy egy széken ülök, remeg a lábam 4/mp-el, és gyakran a lábaimon végighúzom a kezem, vagy a bal kezemmel finoman húzogatom a hajamat, és amikor én koncentrálok az bizony mindig így néz ki, és csak így működik, máshogy nem, sajnos. Na szóval úgy volt hogy Ohashi beszél majd Honggal, de végül az lett hogy megint elmentünk vacsorázni, csak most jött Hong is, meg Antti is Ohashi és Mariya mellett, aki úgy érezte hogy Ő sem tud elég jól angolul, és ezért kell Antti, bár a jelenléte számomra inkább egy afféle manipulatív eszköznek tűnik... Beszéltünk erről, beszéltünk arról, meg amarról, a legfontosabb talán ez volt:

Antti, mint fordítóként Ohashi és Hong kérdéseihez:

- Do you want to become a professional no matter what?

Én:

-What? No matter what? I am not crazy about it if you mean that. It would be nice to be a pro, but i dont need it for my happiness.

Mariya még azt is taglalta, hogy hát Japánban elég stresszes az élet, amire elmondtam neki a véleményemet a stresszről, próbálom kizárni az életemből amennyire csak lehet, az élet mérge a stressz, a gyomromnak a görcse a stressz.

Volt még szó sok mindenről, röviden összefoglalva valahogy nagyon manipulatív szaga volt a vacsorának. Erre még rátett egy lapáttal az a véletlen(ez már csak nem volt előre megtervezve), hogy két fiatal pró hölgyemény is pont akkor ment ki az étteremből amikor mi, úgyhogy bemutattak engem, pontosabban rábírtak, hogy bemutatkozzak mindkét leányzónak japánul, akik közül, ha nem tévedek, az egyik tán Fujisawa Rina volt, Japán talán legerősebb női játékosa...

Annak ellenére, hogy manipuláció illat száll a levegőben, persze próbálnom kéne nyitottnak maradni irányukban, mert MÉG semmi olyat nem csináltak, ami egyértelműen ellenemre volna. Mégis, úgy érzem, hogy meg akarnak változtatni, a saját képükre formálni, és ezt biztos hogy nem hagyom, mert én már kész vagyok.

Én már kész vagyok, bár nagyon rögös út vezetett idáig, de kezdjük is az elején:

Ha nagyon részletezni akarnám, akkor ott kezdődne, hogy mindmáig tisztán él a fejemben a kép, ahogyan a Széna térre lépek ki az autóból, 7 évesen, fekete nadrágban, cipőben, és fehér ingben feszengve, rettegve, iskola, 1. osztály, évnyitó. De ennyire talán nem kéne részletezni, mert akkor egy 1000 oldalas regényt is írhatnék. Gyűlöltem, rettegtem, stresszeltem, kilógtam mindig is, a gyerekek, a tanárok, az egész iskola jelenléte, kikészített, egyre jobban ahogy teltek az évek, ha egy szóval kéne jellemezni ezt a sok szörnyű évet, akkor az a gyomorgörcs lenne. Az egyetlen dolog, ami tartotta bennem a lelket, az a gó volt, vagy inkább a gósok, a góversenyek, már pár góverseny után úgy éreztem, hogy nekem barátaim lettek jónéhányan ezek közül az emberek közül, nagyrészt nálam idősebbek. Minden góverseny előtti péntekem a pozitív izgalomról szólt, másra nem is tudtam gondolni, csak hogy másnap góverseny van, persze kivéve, hogyha az iskolai stressz elnyomta ezt a pozitív érzést is. Teltek az évek, egyre nagyobb nyomás, egyre nagyobb tananyag, egyre csak több gyomorgörcs, végül magántanuló lettem, és azt hiszem hogy az egyik magántanulói vizsgán olyan szintjét értem el a stressznek, hogy közel volt hogy szívrohamot kapjak, viccen kívül. Öt különböző iskolát jártam meg, majd végül pár éve abbahagytam az egészet, persze a szüleim segítségével, így természetesen érettségi papírom sincsen, ami egy csöppet sem zavar. Mégis, valami miatt, annak idején ezt nem mondtam el senkinek, még a legjobb barátaimnak sem, és ez így maradt, egészen idáig, ezért bocsánatot is kérnék ezennel. Én azt mondom, az ember titkolja azt, amit szégyell, de ne titkolja azt amit nem szégyell, sőt... 

Na de most már túl vagyok ezen is, és közben meg is értettem a gó nevű csodát idő közben. Kész vagyok, mint említettem, tudom, hogy ki vagyok (két szóban, egy jószívű egoista), tudom, hogy hova tartozok, tudom hogy mit akarok a jövőben, és azt is hogy hogyan akarom.

Mégis, ezek a japán emberkék, félő, hogy át akarnak formálni, de az nem fog sikerülni, hogy ettől feltétlen megóvjam magamat, néha meghallgatom ezt, és megnézem a 4 filmet, nemsokára 5-öt.

 

Szerző: Bovdo  2017.03.21. 17:00 Szólj hozzá!

Röviden összefoglalva Japán igazán érdekes, gasztronómiailag fantasztikus, az italautomatáktól az éttermekig, minden óriási választékkal kínál és jó minőséggel kb. 25 százalékkal magasabb áron mint otthon. A Nihon Ki-in is nagyon érdekes minden szempontból, az egyik emeleten van egy óriási playing hall ahol rengetegen játszanak, érdekes módon az átlagéletkor olyan 65 körül lehet.

A dojo viszont rossz. Alig játszok meccseket, és azok is mind 30 perc főidővel és 30 mp byo-yomival mennek, ami a legutáltabb időbeállításom egészen konkrétan, részemről egy parti vagy legyen gyors vagy legyen lassú, ami annyit tesz hogy vagy nincs főidő és 10 mp byo-yomi vagy 1 óra minimum de inkább 2 vagy 8 óra főidő. Nincsenek székek, nincsenek asztalok, nincsenek ágyak a dojoban sehol se aminek köszönhetően reggel kissé összetörve ébredek, de ennél sokkal rosszabb hogy a sok töröküléstől már tényleg nagyon fáj a lábam, aztán amikor kinyújtom jobb lesz, de aztán megint törökülés és fáj, persze ha sokáig kényelmesen elhelyezkedsz kinyújtott lábakkal akkor rád szólnak. Ezen felül reggel 9:30-tól este 21:00-ig nem lehet gépezni, ami annyit tesz hogy nem tudom kikérni Waltheri sensei véleményét, pedig annál nincs fontosabb, hasznosabb, és még csak nem is kötözködik soha. A meccsek élvezeti értékét legalább 50 százalékkal csökkenti hogy a földön vagyok, fáj a lábam, és valahogy attól hogy a földön vagyok nem tudok úgy koncentrálni sem, a fájdalomtól meg már gyengébben is játszok valamikor. Reggel tsumego oldás órákon keresztül, egyelőre nem kifejezetten fantázia tsumego-kat raktak elém, ha az lesz akkor az agyam meg úgyis leáll, mert olyan mintha sakk feladványokat tennének elém, tudom, mert a többi diák már oldott ilyet mellettem. Na persze hogy ne csak pocsék legyen a dojo, de még az elvárásaik is szörnyen magasak legyenek, azt várják hogy tanuljak nyelvet. Gyakorlatilag szinte semmi szükség rá, az emberek tudnak angolul egy két dolgot, ha folyékonyan nem is, de nem nagyon van gond a kommunikációval. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy legyen tanulok japánul majd valami szoftver segítségével, hadd örüljenek. Na de most jön a hab a tortán azt várnák hogy írásjeleket is tanuljak! Már adtak is 2 könyvet, az egyik egy angolról japánt tanuló shakespeare szerzemény(!!!). Természetesen nem fogok írásjeleket tanulni akkor sem ha egy napon befagy a pokol és piros hó esik, gondolom nem kell érvelnem hogy miért... Ennek okán gyanús hogy hamarosan kirúgnak a dojoból, ami éppenséggel nem is lenne rossz. Mr. Hong kedves, de ez gondolom csak addig lesz így amíg nem úgy történik valami ahogyan ő szeretné.

Összefoglalva a dojo se nem produktív se nem élvezetes, ellenben nagyon kényelmetlen és költséges.

 

Szerző: Bovdo  2017.03.13. 14:57 Szólj hozzá!

flag-pins-hungary-japan.jpgÉs ennek is eljött az ideje, hosszas huzavona után, elrepülök Tokyo-ba viharverte (góéletű) hazámból, most szerdán.

A Hong Dojo-ban fogok lakni, tanulni, gózni, április 1.-jétől pedig hivatalosan is Nihon Ki-in insei leszek. Miért pont Japán? Azt gondolom hogy három játék van, weiqi, baduk, és gó, és nálam csak a gó jöhet számításba. Más a stílus, a hozzáállás, a mentalitás. 

A bemelegítés jól sikerült, az őszi rossz eredmények után az utóbbi hónapokban össze kaptam magam, így néhány élő-pontra vagyok a valaha volt legjobbamtól.

Természetesen nagyon várom már az egészet a Nihon Ki-in-t, a valódi gó meccseket, meg mindent, hiszem hogy Japán a góélet Hollywoodja. Ennek ellenére nem nagyon tudom, hogy mire számítsak, pl. a Dojo-ról is, nem sok információt kaptam egyelőre. Sok mindent hallottam sokaktól, Japánról, a japán emberekről, ami első ránézésre nagyon nehezen összeegyeztethető velem, rólam röviden annyit, hogy tudást tisztelek, tekintélyt nem, ezenkívül, én még magyar viszonylatban is őszintének, szókimondónak számítok, és Japánban pont fordítva szokásos.

Olyat is hallottam, noha ezt csak szigorúan pletyka szintjén, hogy ha nem tanulsz meg folyékonyan japánul, akkor már csak ezért is hazaküldenek, bár a nyelvtanulás iránt nem érzek undort, de ugye hát elvileg nem azért megyek ki Japánba, hogy nyelvet tanuljak, hanem hogy gót. Hozzá kell még tenni hogy a japánok közül nagyon kevesen tudnak folyékonyan angolul, de mintha a hajlandóságuk is eléggé alacsony lenne ez irányban. Fontos viszont, hogy én meg ezek ellenére előítéletektől mentesen álljak hozzájuk, mivel ezt minden ismeretlen megérdemli ugyebár. Ezen felül még egy aggály gyötör, a tsumego. Pontosabban az, hogy azt várják majd tőlem, hogy tsumego-t oldjak nagy mennyiségben. Ami különösen kiakaszt az a fantázia tsumego, ami annyit tesz, hogy olyan alakzatokból van a feladvány, amik valódi partiban nem is fordulnak elő. Hozzá kell tennem, hogy örömmel, és egyetértéssel tanulok tsumego shape-ket, ami annyit tesz, hogy megtanulom, hogy mi egy-egy élet-halál helyzetben az aktuális megoldása a helyzetnek, de nem nekem kell fejteni a tsumego-t. Miért utálom annyira a tsumego oldást? Számomra ez nem tartozik a góhoz, nem épül tőle a konkrét gó tudásom, csak egy nyers erőt, az olvasási képességet fejleszti, jó lassan persze, úgy érzem, hogy ennyi erővel oldhatnék sakk feladványt is, kis túlzással persze. Hozzá kell tenni, hogy nem hinném, hogy bárki azt mondaná rólam, hogy gyengén olvasok a szintemhez képest. Egyéb iránt nem hinném hogy egy amatőrnek ez a leghasznosabb tennivalója, hogyha fejlődni akar, sokkal inkább a josekik, és a joseki folytatások tudása, na meg persze a tsumego-shape-k. Valamint a tsumego fejtéssel kapcsolatban még egy fontos dolgot nem szabad elfelejteni, nem azért megyek ki Japánba, hogy tsumego-t oldhassak, azt ugyanúgy megtehetném itt is, otthon. A legfontosabb különbség, hogy Japánban (remélhetőleg) lesz kivel gózni, és ki fogják elemezni a partijaimat erősebb mesterek.

Végszónak, amikor arra gondolok mi tenne a legboldogabbá, mindig egy pezsgő, rengeteg aktív játékossal teli magyar góélet jut eszembe, nem más, na persze lehet hogy ezt a jövőben máshogy fogom gondolni, ki tudja.

Lesz blog Japánból is, de csak összeszedetlen szösszenetek formájában, júliusban pedig két hétig Magyarországon leszek.

 

Szerző: Bovdo  2017.03.05. 19:29 1 komment

img_20151212_133527.jpgAz utóbbi fél évben sok minden történt, lényegében minden jól alakult mostanában, meglepően jól. Megnyertem az Osztrák, és a Magyar Nyílt Bajnokságot az ősszel, majd a Magyar Bajnokságot is decemberben. 

 

Az Osztrák Nyílt Bajnokságon az első fordulóban a 2012-es Európa-bajnok Jan Simara ellen sikerült nyernem Sanrensei-el. Az invázióját nagyon rosszul kezeltem, és elég sokat el tudott venni a moyo-ból, a megnyitást dícséri, hogy még így is maradt elég, kb. 100 pontom. Ugyanezen a versenyen sikerült legyőznöm egy másik cseh 6 danost, Ondrej Silt-et, megannyi vereség után először. Ezen a meccsen, úgy érzem az addigi talán legjobb partimat játszottam fehérrel. A versenyt holtversenyben nyertem Schayan Hamrah-al, akit legyőztem egy óriási nagy fehér centert létrehozva, azt hiszem ebben a partiban számoltam a valaha volt legtöbbet a pontokat, el kellett döntenem hogy bezárjam-e a centert, vagy inkább az ő potenciális területét romboljam, bezártam, és így simán, tizenvalahány ponttal nyertem. Az osztrák 6 danos, Viktor Lin-től sikerült csak kikapnom, itt is Sanrensei-t játszottam, de az ellenfél nem hagyta hogy a center elkezdjen növekedni. A középjátékban vezethettem kb. 15 ponttal, amikor egy addig ismeretlen sarok helyzetet nagyon rosszul kezeltem, ezzel leadhattam 9-10 pontot, de még mindig vezettem, csakhogy lelkileg megtörtem szokás szerint, rögtön az első észlelt hiba után, innentől csak azon tudtam agyalni, hogy hogyan voltam képes így elszúrni azt a sarkot, és hogy nem illene-e már feladnom. Sajnos úgy képtelenség a lépéseken gondolkozni, hogy közben azon rágódok, hogy bunkóság-e még ezt a partit folytatni, vagy már fel kéne adni, ennek köszönhetően sorra szúrtam el nevetségesebbnél nevetségesebb dolgokat. Passzolás előtt pár lépéssel vettem észre, hogy mintha egészen szoros lenne a parti, végül 3,5 ponttal vesztettem...

 

A Magyar Nyílt Bajnokságon, sok év után először játszottam feketével profit orientált megnyitást. Ezt a stratégiát követve sikerült a legelső partimat nyernem Mérő Csaba ellen, 0,5 ponttal egy kifejezetten békés mérkőzésen.

 

A 6-os döntőben 2 fő esélyes volt, Balogh Pál, ötszörös, valamint Mérő Csaba, tízszeres magyar bajnok.

Pálnak sikerült pont egy olyan, manapság ritkán látott josekit választania, amit nem ismertem, csak vázlatosan. Kicsit talán előnytelen helyzetbe is kerültem, noha nem egyszerű megmondani, hogy melyik lépésem volt a hiba. Egy kisebb menekülős harc után sikerült átvennem a vezetést, de elvétettem egy nagyon fontos hontét, és ez után darabjaira hullottak a csoportjaim. Valószínűleg nem így kellett volna történnie, de végül egy kóval ugyan, az ellenfél halt bele a harcba.

Csaba ellen, úgy érzem, megint sikerült játszanom egy egészen jó partit, komolyabb hibák nélkül. Kb. 10 ponttal vezethettem, amikor a végjátékban feladta.

Az újévben már sikerült kettő cseh versenyre is eljutnom, még január végén Olmütz-be, ahol sikerült is elérnem a 6 dant, Jan Prokop legyőzésével. 1 héttel ezelőtt pedig Blansko-ban volt verseny, itt végül Lukas Podpera és Pavol Lisy ellen is a parti legvégén, byo-yomi-ban adtam le mindkét partit, nyert állásból.

 

 

 

 

 

Edzés, gyakorlás, tervek

 

Az volt a terv, hogy ha minden jól megy, 2020-ban nagy nehezen, de csak eljutok 6 danig, viszont ez már most, 4 évvel hamarabb bekövetkezett, úgyhogy új célokat kellene kitűznöm, de mit is?

EGF 7 dant elérni: hát ez elég nehéz, meg amúgy is az EGF 7 danosok csak 6 danosok, akiknek jól megy a soruk, elvileg...

EGF profivá válni, hát ez még rosszabb... Az egész egy orosz rulett, na félreértés ne essék, egy-egy parti kiragadva egy kicsit sem szerencse függő, de az hogy most éppen valaki a Pro Qualification-t nyeri meg, vagy egy 1 hónappal később egy másik nagy versenyt, már nem igazán befolyásolható.

Még szóba jöhet a világelsőség, de van egy olyan furcsa érzésem, hogy ezt kilőhetjük.

Amit én igazából szeretnék az az, hogy a valóságban élhessek, és nem online, gózhassak kattintgatás helyett, másrészt pedig a Nihon-Kiin, és az, hogy insei lehessek, ebben a a földön megtalálható, leggósabb világban.

 

Az az egy biztos, hogy fejlődni akarok, és olyan magasra jutni, amennyire csak tudok, ehhez gyakorolni, edzeni kell, akkor is, hogyha az embernek nincsen hozzá kedve. Na de mi a leghatásosabb mód a fejlődéshez? Ez nem egy egyszerű kérdés, és persze egyénenként valamennyire változó is.

Az utóbbi fél évben több ezer profi partit lepörgettem, és néhányat élőben követtem a WBaduk-on, ez rengeteget segít. Ennek az oldalnak köszönhetően akármilyen variációra, állásra rá lehet keresni, és ezzel nagyon hatékonyan lehet tanulni: http://ps.waltheri.net/

Nagy divat a tsumego, ami szerintem egy komoly tévhit, na nem állítom, hogy értelmetlen, de vannak ennél fontosabb dolgok, amivel lehet fejlődni. Ha már tsumego, azaz olvasás, akkor inkább játszani kell lassú partikat, és próbálni olyan mélyen olvasni, erőlködni, amennyire csak tud az ember. 

Sajnos lassú partira ellenfelet találni az én szintemen nagyon nehéz, szinte mindenki a clicking contest-et részesíti előnyben, na meg persze a legtöbben nem is akarnak különösebben fejlődni. Itt még ecsetelhetném az online-go hátrányait, de ezt inkább nem részletezném, mindenesetre egy másik játék, nem gó. A gyors partikkal még az is a baj, hogy bár sokat lehet belőlük játszani, de az ember minél többet játszik annál kevésbé figyel oda, egyrészt, mert unalmas, azért unalmas, mert nincs tétje, másrészt azért, mert hogyha nyer, akkor elkezdi megunni a győzelmeket, ha veszít, akkor pedig felhúzza magát a játékos. Na most hogyha egyre kevésbé figyelek oda, minél többet játszok, akkor egy idő után egyáltalán nem figyelek oda, akkor meg már semmi értelme az egésznek, attól nem lehet fejlődni. Ehhez mondjuk még az is hozzátartozik, hogy a gyors partik a legkevésbé sem nekem valók, az intuíció egy kicsit sem az erősségem, mondjuk ez is egy érdekes kérdés, hogy mi az erősségem már így, 6 danosként. Ugye hát elvileg az olvasás, de ezt muszáj részleteire bontanunk. Nem tudok gyorsan olvasni, viszont relatíve mélyen igen, és ami talán ennél még fontosabb, az az, hogy nagyon pontosan, aprólékosan, úgynevezett benézések nélkül, már nem is tudom a napját, hogy mikor volt ilyen, olvasási hibából keletkezett benézésem komoly meccsen, szerencsére. Most már az elméleti tudásom is kezd az erősség felé billenni, de még nagyon sok mindent kell megtanulni, pontosabban lehet megtanulni, szerencsére.

 

Még egy dolog jut eszembe, amitől lehet fejlődni, az pedig a gótáblán való elemezgetés, demózás, ezt mostanában kezdtem el csinálni.

 

Szerző: Bovdo  2016.02.28. 06:14 Szólj hozzá!

img_20150804_134305.jpgAz EB-re visszaemlékezve sok minden eszembe jut, de mindössze egy dolgot érdemes igazán ki emelni belőle, egy mérkőzést a főversenyről, erről fogok írni részletesebben, de előtte még röviden megpróbálom összefoglalni ezt a két hetet.

 

A cél természetesen az 5 dan volt, ami már mondhatni régóta váratott magára, kettő éve. A kulcs az 5 danhoz számomra az volt, hogy 5 ponttal akarjak nyerni, és ne többel.

1. forduló: 4 danos japán ellen közepes játékkal vezettem a partit néhány a ponttal a végjáték kezdeténél, de itt az ellenfél benézett valamit, majd még valamit, és feladta.

2. forduló: 4 danos kínai ellen kifejezetten jó játékkal vezettem a partit már a megnyitás elejétől, nemsokára elkaptam egy nagy csoportját, de az ellenfélnek nem sikerült feladnia, és én "jó" szokás szerint koncentrációmat vesztettem, és majdnem hagytam leütni egy óriási csoportomat, de aztán mégse így nyertem.

3. forduló: 5 danos ukrán ellen gyenge játékkal, találtam egy ajándék-kót a végjátékban, így nyertem néhány ponttal.

4. forduló: 6 danos ukrán ellen rossz-közepes játékkal, sok kis hibával, túl sok csoportot kreálva kaptam ki.

5. forduló: 5 danos japán ellen közepes játékkal, a kontrollt a kezemből túlságosan kiengedve nyertem 5,5 ponttal.

6. forduló: 6 danos kínai gyerek ellen nyertem másfél ponttal, miután a parti legelején egy nagyon bonyolult variáció után olyan rossznak tűnő eredményt kaptam, hogy egész parti alatt azon gondolkoztam hogy mikor adjam már fel. A végjátékban észleltem hogy talán oda kéne figyelni hogy jót lépjek, mert még talán nyerhetek is...

8. forduló: szerb 6 danos ellen, rossz, gyors játékkal, náthásan, furcsán komolytalan hozzáállással kaptam ki. Az ellenfelem sem volt a toppon, de azért annak megvan a varázsa, amikor európa egyik legjobbja böki meg a már másodszorra ülve elalvó ellenfeledet, ezért jó az európai góélet, nincs feszkó, egy ilyen jelenet legalább egy jó ok arra, hogy miért volt érdemes ezt a partit is lejátszani. :-)

9. forduló: német 5 danos ellen másfél ponttal kaptam ki egy igazi se íze se bűze partiban. Lényegében egy szinte "megtarthatatlan előnyt" kellett volna megtartanom egy partin keresztül. Mire eljutottunk ehhez a partihoz, a motivációs szintem sajnos már nagyon alacsonyra csökkent.

10. forduló: francia 4 danos ellen kaptam ki csúnya, kényszerítős, erőszakos stílusban. Úgy játszottam, mint régen, rossz stílussal, éreztem hogy nincs rendben ez a parti, de arra is kellett volna figyelni hogy az ellenfelem csak egy 4 danos. Akármilyen szörnyen játszottam, 15 ponttal vezettem a végjáték előtt, csakhogy erről nem tudtam, és azt hittem Ő vezet 15 ponttal, na ezzel a mindennél rosszabb hozzáállással, sikerült kikapnom pár ponttal úgy, hogy kis túlzással az egész végjáték alatt a legrosszabbat léptem. Sajnos erre a meccsre már a motivációs szintem a 0 alá csökkent.

Még néhány dolog ami említésre méltó, mielőtt belekezdenék a lényegbe:

- a hétvégi versenyen, fehérrel, kifejezetten jó egyensúlyt tartva terület és erő között tudtam nyerni egy erős német 4 danos, japán ex-insei ellen.

- szintén a hétvégi versenyen, az előbb már említett német 5 danos ellen tudtam nyerni jó játékkal, agresszív, de nyugodt stílusban végigjátszva a partit.

- a 9×9-es versenyen a későbbi győztes 7 danos taiwan-i tól kaptam ki egy már kifejezetten megnyert partiban, az utolsó pillanatban elrontva az irreálisan nagy területem lezárását.

- a rapid versenyen bizonyosan, az ellenfél szavaiból is tudva, vezettem néhány ponttal a végjáték elején a 3p-s Wang Zheming ellen, de ekkor időzavarban sajnos nem sikerült nyugodtnak maradnom, és ahelyett hogy csak simán lezárjam a lezárható területemet, túl éleseket léptem és szétromboltam a saját területemet.

 

Az a góversenyző, aki komolyan veszi a góversenyeket, eléggé ritkán tud elégedetten fölkelni a gótábla mellől, még akkor is, ha győzelem lett a játék vége, szerintem. Ha mégis sikerül ezt az elégedettséget elérni egy-egy parti után, az az igazi, hamisíthatatlan siker. Ilyen partiból sikerült összehozni hármat az EB alatt, kettőt a már említett hétvégi versenyen a németek ellen, egyet pedig egy sokkal fontosabb meccsen, a főversenyen.

 

A főverseny 7. fordulójában a 6 danos franciát, Tanguy La Calvé-t kaptam ellenfélnek. Röviden összefoglalva sosem voltunk túl jóban, bár hozzá kell tenni, hogy élőben nem mutatja azt az énjét, amit interneten, és hát ami online történik az szinte nem is valóság, mindegy, ebbe ne menjünk bele...

Lényeg a lényeg, a motivációs szintem az egekben volt, fekete voltam, két 4-4-el kezdtem, Ő egy 3-4-el és egy 4-4-el, 5-4-en támadtam a komokuját, szokásos módon elfoglalta a sarkot, a josekit nem fejeztem be, kötés helyett megcsináltam a sanrensei-t. Ő a már említett saroknál lévő két kövemet elvágta, így egy negyedik oldalsó hoshi-t is el tudtam foglalni a már említett szekvencia oldalán. Na, aki eddig tudta követni, annak jár a taps. Ezután az utolsó teljesen szabad oldalon terjeszkedett a hoshi alá eggyel, ami szerintem (!) már egy nagyon kicsi, hajszálnyi hiba. A partit kicsit másképp mesélem tovább, a hoshiját megtámadtam, majd beollózott, ami szintén egy apró hiba volt, ezután elfoglaltam a sarkot. Feketének komfortosan volt egy sarka (min. 10 pont), és egy 4 hoshiból álló moyo-ja. Tudtam, hogy vezetek és nyugodtnak kell maradnom, az invázióját nem próbáltam megölni, csak támadás közben megépítettem a területemet, így vezettem kb. 5 ponttal a végjáték előtt. Az inváziózó csoportját otthagytuk, de később elkezdtem jobban megvizsgálni, és arra jutottam hosszas olvasás után, hogy egy nekem sente seki a mindkét félnek legjobb szekvencia eredménye. ami már önmagában elég lett volna a biztos, tizenvalahány pontos vezetés megszerzéséhez. Ő nem találta a sekit, így kóval halt, majd pár lépéssel később feladta. 

Úgy érzem ez az eddigi legmagasabb szinten végigjátszott meccsem, szerencsére jó időben, jó helyen.

Felmentem 5 danra. Ehhez egy hirtelen minőségi ugrásra volt szükség, ami kb. fél év alatt ment végbe, és kb. szeptember végéig tartott. A góban általában úgy működik a fejlődés, hogy az ember stagnál-stagnál, aztán egyszer csak megért valamit, és másképp áll hozzá dolgokhoz. Én például 8 kyu-ig úgy jutottam el hogy nem vettem tudomást arról, hogy a góban területet kell foglalni, csak le akartam ütni az ellenfelet a tábláról. Elkezdtem területet foglalni valamelyest, így jutottam el 2 kyu-ig. Itt másfél évig stagnáltam, majd elkezdtem territoriális megnyitás helyett óriási moyo-kat és centereket építeni, így ki tudtam azt a képességemet használni, hogy jó vagyok a nagy alakzatok megölésében. Így mentem fel 2 kyu-ról 4 danra 22 hónap alatt. Abban biztos vagyok, hogy a legutóbbi minőségi ugrást nem 4d-5d-val lehet felcímkézni, mindenesetre én sosem éreztem magamat 5 dannak, eddig ez 4d volt, most pedig egy nagyon gyenge 6 danosnak érzem magamat, persze tény, hogy 5d vagyok.

Az eredeti célom azt mondja hogy 2020-ra 6 dant, de így 53 ponttal a 6 danos határ alatt, úgy érzem magasabbra kell rakni a lécet..

 

Következő bejegyzés: Kőhegyi ottalvós - Sok-sok érdekesség;

mondanám, de mondjuk úgy, hogy ami a Kőhegyen történik az ott is marad...

 

Szerző: Bovdo  2015.10.09. 02:30 1 komment

Szerda reggel indultunk autóval Székesfehérvárról, ám sokáig nem jutottunk, mivel Linz közelében lerobbantunk, de szerencsére pont egy McDonalds's mellett, így volt hová bemenekülnünk. Váratlan módon sikerült két kedves idegent kerítenünk, akik elvittek minket a linzi vasútállomásra, így egy hálókocsis vonattal folytattuk utunkat. A csütörtököt is jórészt vonatozással töltöttük, majd késő délután megérkeztünk a tengerparti kisvárosba, Zandvoortba.

Közben sajnos meglehetősen megbetegedtem, de ez nem nekem nincs hatással a játékomra, úgyhogy ilyen jelentősége nem volt a dolognak.

Sajnálatos módon a szervezők egy nagyon nagy hibát követtek el, mégpedig azt, hogy teljesen rosszul helyezték el a MacMahon lécet, egészen pontosan 1kyu-ra rakták 3 vagy 4 dan helyett. Ennek következtében a 6 fordulóból összesen három, ha szigorúan vennénk kettő kétesélyes meccset játszottam. Ez egy óriási hiba , hogyha pénzben próbálnánk kifejezni, akkor ezért kb. 300 eurós kártérítést várna el az ember.

Erről a három vesztes meccsről írnék:

Tanguy La Calvé 5d

Határozottan terület, sarok orientált játékos Franciaországból.

Fekete voltam, Hoshi-val és Takamoku-val kezdtem, majd gyorsan elfoglaltam egy sarkot a Komoku-ját támadva a meccs elején.

Minden ment normál módon egy ideig, de az egyik sarok inváziója rosszul sikerült, és óriási, stabil erőt kaptam kifelé, valamint sentét is. Ekkor egy hibát követtem el azzal hogy az egyébként is nagyon nagy és erős falamat növeltem még tovább, ahelyett hogy terjeszkedtem volna a centrumban. Sajnos elég rosszul kezeltem az invázióját, de még ezután sem álltam különösebben rosszul, csak sajnos, amiben a gondolkozási idő komoly hiánya is okozott, nem tudtam megőrizni a nyugalmamat, és túlzásokba estem. Sokszor azt hiszem, hogy rosszul állok, pedig valójában nem, vagy akár kifejezetten vezetek, mostanában sikerül már ezt kiküszöbölni azzal, hogy megszámolom, a területeket, ám erre csak akkor van lehetőségem, hogyha van még rá időm. Sajnos ezen a versenyen csak 60 perc főidő volt, ami teljesen indokolatlan, mivel egy nap csak kettő forduló volt. Természetesen sok más versenyen van 60 perc főidő, így figyelnem kell arra, hogy azoknál a lépéseknél, különösen a megnyitásban ne használjak el sok időt, amikor már tudom, hogy mit akarok lépni. Ilyenkor sokszor még elmélkedek hogy miket lenne még érdemes lépni, pedig már tudom hogy mit fogok lépni valószínűleg, így ezalatt az idő alatt értékes percek sokasága vész el. Nemrégiben el is határoztam, hogy az olyan versenyeken, ahol 60 perc vagy kevesebb főidő van gyorsabban fogok játszani sokkal a megnyitásban. Lényegtelennek tűnhet, de hogyha a parti elején gyorsan játszol, az egy láncreakciót indíthat el, ha pedig lassan, az is. Ez azért van, mert amíg megy egyikőtök ideje, mindketten gondolkoztok, így hogyha Te sokáig gondolkozol, akkor könnyen lehet, hogy az ellenfeled már pontosan tudni fogja, hogy mit lépjen, így pár másodpercig telik csak az Ő ideje, aztán Te lehet elhasználsz egy lépéssel megint jó néhány percet, és Ő megint tudni fogja már pontosan, hogy mit lépjen. Ha viszont Te gyorsan lépsz a parti elején, akkor simán lehet, hogy ez a láncreakció éppen fordítva fog megvalósulni és amire a középjátékhoz, a harcokhoz értek, neki már csak 20 perc lesz a főidejéből, neked meg még 50, ezt tapasztalatból is tudom, mert régen nagyon gyorsan játszottam. Na de visszatérve a meccsemre, sajnos idő hiányában az egyik sarokban odaadtam neki sok pontot a végjátékban, közben próbáltam megtámadni egy gyengébbnek látszó csoportját, aminek az eredménye az lehetett volna hogy elkapom 3 kövét goté-val, ezt láttam is, de mivel azt hittem, hogy legalább 20 ponttal vezet az ellenfél, nem értem be a három kővel, hanem megpróbáltam az egész csoportját megölni, ami sajnos nem sikerült, hozzá kell tegyem, itt már villám sebességgel kellett mindkettőnknek játszani a kanadai byo-yominak köszönhetően. Ez a 3 kő tizen-egynéhány pontot ért, viszont gote lett volna, nehéz lenne megmondani, hogy nyertem-e volna, ha elkapom a három követ, de az biztos, hogy nagyon szoros parti lett volna, könnyen lehet, hogy fél pontos. Végül 10,5 ponttal vesztettem, de az volt a baj, hogy azt hittem hogy több mint 20 ponttal vezet az ellenfél.

Schayan Hamrah 5d

Ugyanolyan stílussal mint az előző ellenfél, a különbség annyi, hogy Ausztriából való.

Fehérrel voltam, Hoshi-val, és Ootakamoku-val kezdtem. Ő kínai megnyitással, ha jól tudom, a mikro verziójával. Az ő oldalán gyorsan összehoztam egy bázist a center felé is nyitva, ezzel nem is lett volna semmi baj, viszont elég sok időt elhasználtam ezzel, ami ennél nagyobb probléma, hogy amikor már tenukiznom kellett volna, még nem tettem ezt meg. Ezután még mindig nem lett volna rossz a parti, de amikor megtámadta a Hoshi-mat, nem a legjobb lépést választottam, és bár felhúztam egy falat a sarkot is megtartva, de eközben megépítettem az Ő területét is, mindezt gotéra. Még mindig nem lett volna rossz a helyzet, viszont miután a 6-4-en lévő kövemet oldalról támadta szokatlan módon, és nem a sarokba inváziózott, nem kezeltem nyugodtan a helyzetet, és így könnyen erős, sérthetetlen alakzatot kapott. A végjátékban még elkövedtem egy hibát, annyi lett volna a dolgom hogy a második vonalon betolok egy követ a területe felé sentével, ez tizenkét pont lett volna, de mivel később  Ő ezt meglépte gotéval, ezért ha meglépem ezt a második vonalas sentét, akkor is kikaptam volna 1-2 ponttal, így végül 11,5 ponttal vesztettem.

Pavol Lisy 1p (7d)

Szintén ugyanolyan stílussal, mint az előbbi ellenfeleim. Egyébként megfigyelhető, hogy a mostani, fiatal generációban már nagyon ritka, hogy valaki erőre játsszon, az idősebb játékosok között sokkal többen tesznek így. Európa egyik legjobbja, ennek ellenére már 3-szor legyőztem, így tudtam hogy van esélyem ellene.

Hoshi-Takamoku-val kezdtem, fehérrel voltam, Ő Komoku-val és egy szintén Komokuból kreált Shimari-val indított. Megtámadtam a 3-4 kövét 5-4-en majd ő hagyományos módon elfoglalta a sarkot, míg én az oldalon kaptam egy bázist, Ő ezt utána megtámadta a harmadik vonalon keimával, erre én tenukiztam, itt talán léphettem volna mást is, a saját oldalamon, hogy könnyebben erőre tudjak játszani. ő is lerakott egy bázist az én oldalamon, úgyhogy én is inkább elfoglaltam az egyik sarkot, majd később próbáltam centert kreálni. Ez nagyjából sikerült is, ezután jött egy eléggé kockázatos invázió a részéről, itt lett volna esélyem végleg megölni az alakzatát valószínűleg, de sajnos itt már végképp kevés időm volt, így ez nem sikerült, hozzá kell tegyem, hogy sokszor túl kockázatos inváziókkal próbálkozik, viszont ezek lemészárlásához sok gondolkozási idő kell, s mivel Ő nagyon-nagyon gyorsan játszik, az embernek jó eséllyel már nem marad sok ideje addigra amíg sansza lenne rá, hogy büntessen. Végül nem sikerült megölni, így én haltam bele egy alakzatommal.

A siker elmaradt ezen a versenyen, de ennek ellenére sok új dolgot tanultam, és jól éreztem magam, teniszeztünk, mini-golfoztunk, bowlingoztunk és láttam az óceánt.

Következő bejegyzés: Tsukegiri újratöltve - Minden amit a Tsukegiri Joseki-ről tudni lehet - 1. rész - Kosumi nélkül

 

Szerző: Bovdo  2015.04.12. 20:50 2 komment

Az EB-ről tény hogy elmaradt a bejegyzés, de mindegy, az utolsó fordulóban legyőztem egy 5 danost, úgyhogy pozitívan, 6-4-el zártam.

Most voltunk Csehországban, Brno-ban a hétvégén, óriási nagy verseny, első díj majd 400 ezer forint.

Mivel én voltam a MacMahon léc fölötti leggyengébb ember, ezért nem csoda hogy az első fordulóban a legerősebbet kaptam, egészen pontosan Ilya Shikshin-t, a legerősebb európai góversenyzőt. És itt máris egy nagyon nagy butaságot követtem el, úgy álltam hozzá a partihoz, hogy esélytelen vagyok, teljesen.

Ismerte a stílusomat, úgyhogy nem hagyta, hogy játsszam a játékomat, ezért inkább arra jutottam, hogy akkor nem is erőltetem, szolidabb stílusra váltok, na most én mindig erőre játszok nagyjából, ezért hogyha nem így teszek, akkor nem vagyok túl magabiztos, de attól még így is tudok jól játszani, csak nehezen tudom elhinni.

Mielőtt valaki azzal vádolna, hogy túlságosan büszke vagyok magamra, nem vagyok az, csak egy kicsit, Ő nyilván nem játszott olyan hű de jól, tudom én.

Annyi a lényeg, hogy a végjáték előtt egy kicsivel vezethetett az ellenfél, de ekkor sikerült egy szép akciót kitalálnom, az Ő területét határoló köveket elvágva, ezután vezethettem kb. 10 ponttal, azaz nagyon.

Volt 3+1 hulla köve az én területemen, itt meg kellett volna lépnem a végjátékban egy szörnyen egyszerű első vonalas sentét, de egyszerűen nem mertem, mert a rettegett Shikshin majd valahogy biztos elveszi az életeimet valami magic-el, na persze ha van időm, akkor nyilván kiolvasom, de nem volt, nagyon nem, 30 mp utolsó periódus. Egészen nyugodtan megléphettem volna, az égadta egy világon semmilyen veszély nem volt. Nem léptem meg, így sikerült kitalálnia, hogy a 3+1-ből hogy kösse ki az egyet az első vonalon.

Annyi lett volna a dolgom, hogy meglépjem ezt az első vonalas sentét, és vége, nyertem, 100%.

Úgy becsültem, kikapok vagy 10-12 ponttal, bárcsak úgy lett volna, 3,5-el kaptam ki, nehéz lesz feldolgozni a feldolgozhatatlant, az biztos, nem is részletezném, hogy ez mennyire elmondhatatlanul nagy siker lett volna.

A KGS-en, Domin név alatt kint van a parti, meg az is hogy kellett volna történnie.

Viktor Lin-től szintén 3,5-el kaptam ki, Ali ellen jól álltam, Prokop ellen nagyon jól álltam, a gyengébbeket megvertem nagyon simán. jobban nem is részletezném ezeket a partikat, a lényeg úgyis az, hogy legyőztem Shikshin-t, de ugyanabban a partiban ki is kaptam, mert egy idióta voltam.

Szerző: Bovdo  2014.09.08. 20:06 1 komment

Szóval ott tartottunk, hogy hétvégi verseny második nap, és az első napon sikerült elvesztenem egy totálisan megnyert partit egy kínai pre-pro gyerek ellen.

Vasárnap egy győzelemmel kezdtem Manja Marz 4d ellen, Én voltam fekete, jól kezdődött a parti, az elején egy joseki trükkel kezdett, amit kb. senki nem vesz be, de valahogy csak sikerült leadni a vezetésemet, egészen pontosan azért mert nem tenukiztam, amikor már ott lett volna az ideje. Ő vezetett kb. 10 ponttal, de az inváziójánál rossz irányt választott, ahelyett, hogy a szélén megélt volna, meghagyta nekem a szélét, és a center felé próbált egy élő alakzatot összehozni, de ez nem sikerült neki, meghalt. Utána még folytatta a partit, de már vezettem, amikor még egy alakzata elkezdett haldoklani kóval, szóval már nagy volt a baj számára amikor nem adta meg egy fenyegetésemet, amit meg kellett volna, úgyhogy végleg kimúlt és feladta.

Shinichi Inakazu 5d, japán, de már nem igaz az, hogy a japánok folyton erősebbel neveznek, mivel jól szerepelnek, nyilván japánban ők legalább 6 danosak lehetnek.

Ez volt az első partim az egész EB-n ami után úgy éreztem, hogy megérdemeltem a győzelmet, úgy ténylegesen. Volt több is ahol megérdemeltem volna, csak ott sikerült valami óriási baklövéssel elveszteni a partit. 

A parti elején nem történt sokminden, fehérrel voltam, úgyhogy próbáltam jobban területre játszani, na persze nem a sarkokra, de területre. Egyszercsak egy váratlan pillanatban megláttam egy vágást, egy olyan vágást, ami nagyon nem volt magától érthetődő, mivel egy gyenge alakzatot létrehozva kellett elvágnom egy erősnek tűnő csoportot. Ennek köszönhetően csináltam egy elég nagy területet, és a komival a zsebemben tudtam, hogy már csak szépen biztonságosan, de nem túl óvatosan kell végigvinnem a vezetést 200 lépésen keresztül. Ez sikerült is, így nyertem 5,5-el.

Lothar Spiegel, 5d, fehér voltam. Említésre sem méltó meccs, az elején egy nagy falat adtam neki szinte ingyen, onnan meg már csak neki kellett nem elrontani nagyon, a végjátékot még felhoztam valamennyire, úgyhogy talán 8,5-el kaptam ki.

A hétfő szörnyű egy nap volt. Reggel Denis Karadaban 4d, fekete voltam, teljesen nyeert állással, sikerült csinálnom egy teljesen rossz cserét, de még ezután is én vezettem szorosan, csak sajnos túlzásba estem, és ahelyett, hogy egy neki fájdalmas semedori-t játszottam volna, megpróbáltam megölni, mert azthittem hogy ki fog jönni egy kó, de sajnos nem így lett, ha nem kockáztatok, akkor nyerek pár ponttal, utólag kiszámoltam...

A rapidon összekerültem Fu Yaqi 6 dannal, de nem jött el, mert a rengo-n játszott, egy újabb brutális hiba a szervezőktől, bár Fu Yaqi is szólhatott volna, de legalább kaptam egy pontot a versenyben, így erősebbekkel játszhatok jó eséllyel.

Kedden már jobb napot fogtam ki, sajnos megint egy 3 danost kaptam, Urabe Yoshimichi, japán bácsi, nem akart sok vizet zavarni, szépen megcsinálta az erős alakzatokat, meg minden, de nem vállaltam semennyi kockázatot, de egyáltalán, úgyhogy a végjáték elején már vezettem 10-15 ponttal, amikor egyszer csak sikerült valahogy kihoznom egy nakadét az egyik sarkában, ami eléggé hirtelen jött, mivel sok volt a hely bent a sarokban, feladta.

Délután tenisz, aztán rapid, 2 forduló, először Sui Zeixiang 7d, hát igen, Ő azért egy másik kategória, ahhoz képest nem volt olyan rossz a meccs, a megnyitás jó is volt nagyon olyan 40 lépésig, aztán jött egy izgalmas harc, amiben majdnem Ő halt meg, csak aztán inkább én, szóval nem olyan sokára feladtam.

Utána Alexei Lazarev, 6d, korábban 7d, 91-92 Európa-bajnok, aktuális 5 danos erő (2502 EGF).

Sanrensei-t játszottam, az elején lépett egy meglepő lépést, így nem jöttem ki túl jól a helyzetből, de aztán kezdett komplikáltá válni az egész, majd következett egy végső harc, vagy egyik hal meg vagy másik, nem sikerült két szemet csinálnia, úgyhogy végül csak egy neki kedvezőtlen kót tudott kihozni, majd nemsokára feladta.

Este hangulatos Bonus verseny, kihívásos full handicap, 10 perc abszolút, egy győzelem 1 pont, egy sör egy pont, én nem vagyok egy nagy ivó, úgyhogy nem kartam nagy babérokra törni, de jó volt lényegében nézőként résztvenni az ittas viadalon, 9 sörös Ondrej Silt-el játszottam egy partit éjfél előtt egy kicsivel, két kőből, nyertem 1,5 ponttal, nem nagyon hatott rá az a 9 sör. Az egész versenyt Pepe nyerte, 11 sörrel és még több győzelemmel.

 A főversenyes partik kint lesznek a KGS-en, de csak holnap...

Szerző: Bovdo  2014.08.06. 22:11 Szólj hozzá!

Tegnap főverseny 5. forduló, nagy örömömre már megint kaptam egy 3 danost, Yang Yi, nyerhetek tőle kb. 5 élő-pontot és veszthetek 40-et. Fehérrel voltam, úgyhogy most inkább be értem a fix területekkel, meg nem is hagyta hogy erőre játszak, úgyhogy jobb is hogy megbékéltem a gondolattal, hogy vinnem kell a pontokat. Volt egy lehetősége, hogy elkezdjünk egy neki előnyös harcot, de nem látott egy megbúvó vágáspontot, így sikerült elvágni és ezzel összekötni az alakzataimat egy kisebb területté. Utána már sikerült összekötnie a külső alakzatait, úgyhogy elvágtam, és két gyenge darabban volt, és kivételes, ez mostmár úgy alakult ahogy kellett alakulnia, így meghalt az egyik csoportja a kettőből, feladta.

Rapidon 3. fordulóban Artem Khudoleev, 4D, egy orosz gyerek.

Fekete voltam, Sanrensei-Tsukegiri-t játszottam, de ez nem túl jó taktika rapidon, mivel fél óra abszolút időről beszélünk, és nagyon nehéz így megvédeni a nagy területeket, moyo-kat. Mégis nyertem bőven, mivel ez a gyerek az ég adta egy világon nem vállal be semmit.

Wang Shifang 5d a 4. fordulóban, kergettem egy nagy alakzatát de csak nem sikerült megölni, szörnyű állás, ő vezetett vagy 40 ponttal, középjátékban vagyunk, nekem 4 perc kb. neki meg 6. Gondolkoztam feladjam-e, de hát minek, az én ellenfeleim se adtál fel, aztán sikerült elszúrni csomószor, úgyhogy folytattam, Ő meg buta módon bele ment egy nagy harcba, amiben bár én meghaltam, a nagy burjánzás közepette neki is meghalt egy alakzata, mindkettőknek még volt kb. 90 másodperce, másodpercenként raktuk a köveket, benézett valamit, kinyiffant, úgyhogy nyertem, de nem érdemeltem meg.

Közben még játszottam Mitani Tetsuya 7p-vel, 2 kőből, nyertem, bár már kezdem úgy érezni, mintha hagynák magukat nyerni, bár nem szeretnék ilyet hinni.

Ma a weekend-en 1. körben Zhang Huanhuo 5d, kínai gyerek, az egész meccs alatt rágta körmét, nem is értem, hogy maradtak meg az ujjai, jó idegesítő volt...

A legelején elkezdett egy neki teljesen előnytelen harcot, de tényleg, olyan szinten jól álltam, hogy minden elképzelhető opcióban én nyerek, akkor is ha ő nyeri a harcot., olyan falat kapok kifelé, plusz területet. De csak sikerült elérnem, hogy ne tudjam megölni semmijét sem, így a vége az lett, hogy nekem halt meg egy 40 köves alakzatom. Hogyha a megnyitástól kezdve beállok totál defenzívre akkor is bőven vezetek, de nem, én mindent elszúrtam, amit csak el lehet, meg azt is amit már nem lehet, na mindegy, lesz ez még így se.

2. körben Tal Michaeli, 3d, fehérrel voltam, megint próbáltam vigyázni hogy legyenek területeim, meg is voltak, de mellé sikerült összehozni egy valamilyen centert is, úgyhogy jött az invázió részéről, én meg megöltem, feladta.

Valamint még ma is játszottam egy profival, 2 kővel nyertem 3,5-el, már igazán elvárnám, hogy megverjen az egyik, asszem holnap már megpróbálom lemészárolni az egyiket és akkor hátha kikapok.

A KGS-en kint van Bovdom név alatt a főversenyes parti.

Szerző: Bovdo  2014.08.02. 21:11 2 komment

Szerdán szünnap volt, úgyhogy 13-as verseny volt, H-4-es előnyadás, 15 perc abszolút, nevetséges az egész mert ez az előnyadás nem való 13-as táblára, H/3 kéne ide. Csoportmeccseken nyertem 5/4-et, egy igazán tipikus 5 danos orosszal játszottam, abszolút időben ellenfelének van még pár másodperce, már vége lenne a meccsnek, de még lép pár értelmetlent, hogy lejárjon az ellenfél ideje... Én legyőztem 1,5 ponttal nagy harcban. Ja, és miután Ő már megverte a 10 kyus-t 9 kőből, gyorsan elkezdte tanítani, hogy hogy kell játszani 9 kővel, hogy én ne tudjam szétszedni, de így is sikerült behúzni a 9 köves partit, egy kis vaharázzsal. Nyolcaddöntőben megint az orosz róka jött szembe, mostmár 5,5-el nyertem, utána egy 2 danost vertem meg, majd utána már nem sikerült elvarázsolni egy 12 kyus-t 9 kőből az elődöntőben, nem kaptam érte semmit.

Az egész dolog elkeserítő számomra, hogy itt előnyadás volt, ez egy rossz vicc. Előnyadás nélkül, rendes díjazással, 500€ 1. díj kéne hogy legyen, European Go Championship on 13˙13, nem egy nyanvatt kis hendikep verseny.

Tegnap végre sikerült teniszezni Lothar Spiegel-el, már három éve nem játszott úgyhogy nincsenek formában az alapütései, de nagyon jól tud röptézni, úgyhogy csak sikerült jó labdameneteket játszani, na de az odaút volt a pláne! A kedves taxisofőr szépen kivitt minket Nagyszebenből, egy tipikus csaló volt, nem is kapta meg a pénzét, csak egy kicsit, ja és közben még megállt tankolni is, és eljátszotta, hogy nem tud angolul...

Ma Reem Ben David 3d, fekete voltam, Sanrensei-Tsukegiri, úgy megette mint a fene. Nagyon jól állok, és a hülye fejemmel beadtam egy sentét még a megnyitásban, ami nem volt sente, egyből nem én vezettem persze. ment a parti a mederében, és már csak kb. 20 ponttal vezethetett a végjáték végén amikor arra jutottam hogy kikapok és meg kéne élnem egy hullával, jól elszúrta, lett egy kó belőle, azt is elszúrta, már én vezettem, Ő hisztirohamot kapott, sírt (nem gyerek), én nyertem 8,5-el, a végén még csak el sem fogadta a kézfogásomat, hogy egy kicsit megbotránkoztassa a Pepét :D. Mázlim volt, de mindig az ellenfeleimnek van mázlija, szóval már itt volt az ideje ennek is. KGS-en fent van a parti, amire emlékszek.

Nem sok minden történt ma, de egy embert azért megemlítenék még:

Hayashi Kozo 6p

Furcsa ember ez, olyan mintha egy animéből csöppent volna ki, és nem is nagyon esik ki ebből a szerepből, vagy tényleg ilyen, és az élete egy anime? Össze-vissza beszél, keveri a nyelveket, és a hümmögést, mukkogást, anime elemeket stb... Ha az ember kérdez valamit nem válaszol, csak elkezd nyögdécselni, és így-úgy rakni a köveket, nagyon érthetetlen a kommunikációja, néha látszik rajta hogy totál fogalma sincs az egészről, de azért eljátsza, hogy tudja a tutit, aztán mégis mutat olyat, ami biztos rossz, miért nem mondja egyszerűen csak azt, hogy nemtudom, vagy hogy ezen gondolkoznom kéne egy fél órát, vagy hogy megkérdezem a 9p-s apámat? Hát azért, hogy megőrizze a tekintélyét, ez nekem nagyon unszimpatikus. Megválasztották tavaly az EB legjobb tanárának, hát, az emberekre durván hat a folyamatos vigyorgás, és anime szerep játszás...

Azt lehet látni, hogy minden profi mást mond ugyanarról a dologról, úgyhogy én inkább csak magamnak hiszek, az a biztos.

 

Szerző: Bovdo  2014.07.31. 21:23 2 komment

Tegnap Armel David Wolff, 4D. Fekete voltam, sanrensei-tsukegirit játszottam, teljesen jól működött, az történt amit én akartam, végig támadtam az egész meccs alatt, csakhogy amikor 100%-os bizonyossággal megölhettem volna, inkább nem tettem meg... Még így is nyerésre álltam 10 ponttal kb. de a végjáték elején sikerült belépnem egy sentét ami nagyon nem volt sente, így kikaptam egy totálisan megnyert partiban 4,5-el.

Tegnap még volt villámlás, 5 forduló, H-4-es hendikep, 6-os csoportok, 10 perc abszolút idő, adtam 8 követ 2-szer, két 1d-s egálból, meg egy 6d-s, megnyertem mindet, de ez csak a kedvemen javított egy kicsit.

Este Ching Yu Chen 2p ellen nyertem 3 kőből.

Ma Ofer Zivony 4d, fehér voltam, az elején nagyon jól álltam, de sajnos egy ugrálós folyamat után meg lettem ölve, kicsit váratlanul, kózhattam volna de inkább megpróbáltam tisztán élni, meghaltam, a másik oldalon volt egy óriás területem, neki meg az én hullámmal szomszédos alakzata, így abból próbáltam kihozni egy semedori-t, de hosszas harc után nem sikerült, feladtam. Huh, már nagyon elegem van magamból...

Na és a slusszpojjén! Lightning finals, kit kaptam csoportelsőként, na kit?? Kim Young Sam 7d. Totál nyerésre álltam vezettem vagy 40 ponttal, de persze jöttek az overplay-ek csőstül, és no time-ban nem sikerült kezelnem őket, így kikaptam.

De legalább levertem még egy profit, Zhang Dongyue 5p, 2 kőből, erősebbnek hitt, egy mukkot nem tud angolul, úgyhogy még tolmács is kellett, meg visszavágót kért későbbre.

Teniszezni nem sikerült a nagy esőtől,m úgyhogy már nagyon ki vagyok tőle, no meg amúgy is, bár most már nem érdekel az egész, vagyis érdekel, meg nyilván mindig próbálok majd nyerni, csak már nem aggódok, már nem az 5d a cél erre az EB-re, hanem a 3d, legalábbis az irányzék.

Holnap szünnap, úgyhogy 13-as verseny lesz, ott kéne virítani valamit..

KGS-en fent lesznek a gyalázatos meccseim, amire emlékszek belőlük.

Szerző: Bovdo  2014.07.29. 20:37 1 komment

Megfigyelve, hogy én vagyok a 2. legerősebb 4 dannal nevező ember, jó lenne elérni az 5 dant ezalatt a két hét alatt, vagy legalább megközelíteni.

Főverseny, 1, for.: Erik Ouchterlony svédországból, 3d de 4 dannal nevezett.

Fehérrel voltam, Takamokut és Ootakamoku-t játszottam (5-4, 6-4). Alapjában véve tartani is tudtam a stratégiámat, hogy erőre játsszak, de nem rajta múlott, vitte az oldalakat több helyen is, aminek nem örülök soha, mert azt nekem kell, no mindegy, két nagy fal a center felé megvolt, plusz még egy jó fix terület is pluszba. Vezettem. Aztán elkezdtem overplayekkel vagdosódni, fölöslegesen, a vége az lett hogy megéltem, de nem boldogan, kifelé kapott egy beton falat, és már ugrott is be a centerembe, de még így is vezettem vaqy, tíz ponttal, kicsivel később egy nagyon rosszkor meglépett tenuki következtében, egyszerűen csak elhalálozott egy 7 köves alakzatom. Szörnyű helyzet, ki kellett néznem magamnak egy óriás sárkányt aminek nincsen két szeme, megtettem, ő nem félt eléggé, nem élt meg időben, úgyhogy meghalt vagy 30 köve, és feladta. 

Hát, a rapidot inkább nem is részletezném...

30 perc abszolút, úrristen, ezt úgy kell elképzelni, hogy 20% gó játékerő, 20% szerencse, és 60% játékidő stratégiai megoldások (lépj nagyon gyorsan, mert akkor folyton az ellenfelednek megy az ideje.).

1 győzelem, 1 vereség.

Nem fogom fölpakolni a partikat a gokifura, mert fölösleges, Bovdom név alatt a KGS-en megtaláljátok a főverseny partijaimat, legalábbis amire emlékszek belőle.

Kicsit rövid lett a bejegyzés, de fél óra és forduló, úgyhogy már itt se vagyok.

Szerző: Bovdo  2014.07.28. 07:53 1 komment

Július 6-13-ig lezajlott a Gótábor, sok gózással, és sok mozgással.
Először is meg kell említenem a két oktatót, Tölgyesi Renátó 2 danos gómestert, és Albrecht Domonkos 1 danos gómestert, akik kiválóan és kitartóan oktattak az egész tábor alatt.
A táborban összesen 24-en fordultak meg, néhányan olyanok is akik nem neveztek előre.
Hétfőtől péntekig tartott a Tábori Pontverseny, ahol végül Záhonyi György (9K) győzedelmeskedett, második lett Csizmadia Róbert (1D), a harmadik helyet pedig Pavlenka Norbert (13K) szerezte meg. A pontversenyen lehetett szerezni sokféleképpen pontokat; sima előnyadásos, H-1-es gó meccsekkel, a reggeli lassú, egál partikkal, ahol a ranglista által adott esélyszámokkal lehetett jónéhány pontot gyűjteni a győzteseknek, ezeket a partikat az oktatók délután kielemezték a demo táblák segítségével.
A foci versenyen kieséses rendszerben küzdhettek meg egymással a gósok, füves pályán, kiskapura, 10 perces mérkőzéseken; a bronzmeccsen fölényes győzelmet aratott a Goschler Áron - Záhonyi György csapat a Csizmadia Viktória - Goschler Levente páros ellen. A döntő ellenben óriási izgalmakat hozott a Miglinski Noémi - Albrecht Domonkos alakulat és a Pavlenka Norbert - Csizmadia Róbert páros küzdelmében, egészen a 9.(!) percig 2-0-ra vezettek Domáék, ám ekkor az ellenfél egy percen belül két gólt is rúgott a Noémi által, egyébként kiválóan védett kapuba, így büntetőpárbajra került sor, egészen pontosan négyméteresekre, amit a Pavlenka-Csizmadia duónak sikerült megnyernie.
Ezenkívül a szerdától egészen péntekig tartó teniszverseny is megrendezésre került, amit szintén kieséses rendszerben bonyolítottunk le. Itt a bronzmeccsen Csizmadia Róbertnek sikerült győznie Pavlenka Norbert ellen. A döntőben pedig Záhonyi György 6-0-ra söpörte le a második helyezett Fajszi Bulcsút, és mielőtt még valaki azt hinné, hogy egy gyakorlott teniszező győzött Gyuri személyében, el kell áruljam, hogy csak a százhalombattai táborok során teniszezett. Érdekesség, hogy az egész versenyen csak Csizmadia Vikinek sikerült game-et fognia György ellen, valamint hogy az egyik, keddi felkészülési mérkőzésen Goschler Levente egészen szoros meccsen kapott csak ki a későbbi bajnoktól, 6-3-ra.
A csütörtökön megrendezésre került előnyadásos Őrült Gó Versenyen (13-as táblán 6×6-os rész letakarva) négyes holtversenyt hirdettünk az első helyen, a segédpontokat nem figyelembe véve, a győztesek: Albrecht Domonkos, Csizmadia Róbert, Pavlenka Norbert, valamint Goschler Áron.
A hétvégi, már a ranglistába is beszámító H-2-es, előnyadásos versenyen sajnos keveseknek sikerült kihasználni a gondolkozási időt, ezek közé a kevesek közé tartozott az oktató Tölgyesi Renátó, akinek sikerült is megnyernie a versenyt 6/6 győzelemmel, a 2. helyezett Fajszi Bulcsú lett 6/4 győzelemmel, a harmadik helyen pedig Záhonyi György ért célba, akinek eggyel több SOSOS segédpontja lett, mint az utolsó fordulóban már sajnos BYE-t kapó Albrecht Domonkosnak.
Ezenkívül szalonnáztunk a tábortűznél, strandoltunk, meg sok minden mást is csináltunk, és azt hiszem bátran mondhatom, hogy mindenki jól érezte magát.
Minden résztvevőnek köszönöm, hogy itt volt, remélhetőleg jövőre még többen leszünk!

 

Július 27.-től napi blog az EB-ről, Nagyszebenből, partikkal a gokifu-n.

 

Szerző: Bovdo  2014.07.16. 20:11 Szólj hozzá!

Nagyon bánom, hogy az idei EB-ről nem bloggoltam, de jövő évben is lesz EB, mégpedig Nagyszebenben, és arra az időszakra egy napi bloggá fog változni a blogom. Minden este újabb bejegyzés az aznapról, és a gokifura majd felrakom a partijaimat is, és adok hozzá linket. Ezek a bejegyzések egy kicsit részletesebbek lesznek.

És akkor térjünk rá a Nyílt Bajnokságra:

Nagyon jól volt előzetesen megszervezve, fél évvel a verseny előtt már kihirdetve, jól terjesztve. Meg is lett az eredménye, 101 résztvevő. Ami sajnálatos, hogy az eredetileg meghirdetett 3×60 mp byo-yomi helyett csak 3×30 volt.

1. forduló: Szabics Gábor, 2d (5d).

Fekete voltam. A tsukegiri (ez látható a blog logójában) nagyon bejött, falam volt mindkét irányba, de kötnöm kellett volna tenuki helyett, úgyhogy jött is az invázió, és csúnyán végződött, több kisebb alakzatot is elkapott, és vele együtt a területemet is, viszont cserébe én a center felé kaptam erőt, és így az előzőleg jónak ígérkező centeréből nem lett semmi. A másik oldalon viszont nagyon nagy területet tudtam csinálni zavartalanul, úgyhogy végül bőven nyertem.

Teljesítményem minősítése: 6

2. forduló: Ali Jabarin, 6d (6d).

Fehér voltam. Kínait játszott, én Takamokut és Ni-Renseit. Hagyta, hogy erőre játszak, de miután a Kínairól terjeszkedett az oldalsó Hoshi-ra, nem tudtam összehozni egy jó inváziót, úgyhogy bár megéltem kicsiben, kifele nagy falat kapott. Ehhez képest még egészen visszahoztam a partit egyenlőre, egy 6-7 köves alakzata elkapásával, de sajnos jött a byo-yomi, és nem védekeztem, amikor kellett volna, úgyhogy elvágott, és a vége egy óriási halál lett. Fehérrel mindig alábecsülöm a területemet, mindig.

Teljesítményem minősítése: 7

3. forduló: Simo Vanhala, 3d (3d).

Fekete voltam. Sanrenseit játszottam. Elkezdett harcolni, nem hagyta, hogy tsukegirizzek, de nem jött ki jól a harcból, a sarokban kicsiben megélt, de a másik csoportja gyenge volt, ezt meg is tudtam jól támadni, viszont nem vállaltam föl a végső legyilkolást, inkább gyávát léptem, pedig simán megöltem volna, nem lett volna egy nehéz helyzet. Így tovább kellett kergetnem a nagy sárkányát, és addig menekült, amíg olyan helyzetbe került, hogy Ő ölhetett volna meg engem, de nem vette észre, úgyhogy mégiscsak meghalt a sárkánya, és feladta.

Teljesítményem minősítése: 6

4. forduló: Jan Hora, 6d (6d).

Fehér voltam. Ő is kínait játszott. Én megint Takamoku-Ni-Rensei-t. Ő is hagyott erőre játszani, és kijött egy érdekes helyzet a Takamoku 3-4 invázióból, egészen pontosan meghalt, vagyis meghalt volna ha én nem vagyok olyan hülye, hogy inkább tenukizzak az úgyis kicsi felkiáltással, persze nagyon nagy volt, vagy 40 pont. Először még reagált is a tenukimra, úgyhogy az még jó volt, de utána egyértelműen vinni kellett volna, és akkor jól állok de így, szörnyű. De ezután sikerült generálnom egy harcot az Ő oldalán, ami végén egy nagy kó lett, megöltem, de semedorival (amikor elkapod az ellenfelet, de le kell szedned az alakzatát, ezzel tömve a saját területedet), és a kó fenyegetésével együtt, amire nem reagáltam már nem volt az igazi, itt talán még egál volt, de a végjátékban sem voltam jó, pláne, hogy elszalasztottam egy a semmiből jött lehetőséget, hogy kinyírjam egy óriási alakzatát. Így végül nyert 9,5-el azt hiszem. De azért közel volt a győzelem.

Teljesítményem minősítése: 7

5. forduló: Valasek Petr, 3d (4d).

Fehér voltam. Shimari-Komokut játszott. Erre Wariuchit léptem. Az ollómra beugrott a sarokba, szokásos joseki után beollóztam úgymond a sarok alakzatát, szintén a szokásos harcos joseki. Nem csinálta túl jól, úgyhogy ott tartottunk, hogy volt két gyenge alakzata, enyéim meg erősek. Ránéztem a partikra a másik emeleten, és amire visszajöttem, csak hűlt helyét találtam. Valamint beírta, hogy nyertem. Ez az ember egy furcsa ember, nagyon furcsa. Játék közben, mindig meregeti a szemét, és közben kicsit hátradől. Mindig közvetlenül az emberek szemébe néz, ha valaki odajött, hogy megnézze a partit, akkor annak is a szemébe nézett, de nem akárhogy, hanem mint egy bolond, persze nem biztos, hogy az. Ha nem nézek a szemébe én is, akkor meg nevet.

Teljesítményem minősítése: 10

6. forduló: Lothar Spiegel, 5d (5d).

Fekete voltam. Sanrensei-t játszottam. Ő sem hagyta, hogy tsukegirizzek, de a falam így is meg lett. Wariuchiztam, majd megtámadtam a Komoku-ját a 4. vonalon, beollózott szintén a 4. vonalon, bonyolult... Elég hamar otthagyta, úgyhogy volt egy jó területemet, de sok aji-val. Inváziózott a Sanrensei-be, erre keimát léptem az 5. vonalon. Végül jó nagy falam lett, és lehetőség egy óriási centerre. Sokszor túl nagy centert akarok csinálni, ezáltal esélyt adva az invázióval, közben egy kisebb, szintén nagy centerrel is nyernék. Ez volt most is, úgyhogy jött az invázió, nem is sikerült megölni, sőt, még Ő támadott engem, már mindketten byo-yomiban voltunk. Katyvasz a táblán és az agyakban is, végül én is befolytam a területére, úgyhogy nyertem fél ponttal, végre, három vereség után

Teljesítményem minősítése: 7

Következő verseny: Visegrádi Országok Nemzetközi Góversenye 2013 - Kár, hogy csak kötelező - Mi változott?

Szerző: Bovdo  2013.11.12. 14:12 2 komment

Közel egy éve írtam utoljára, de most kedvet kaptam hozzá, úgyhogy:

Az elmúlt évben sok minden történt velem, gós dolgok. Tavaly bronzérmes lettem a danos döntőben, bár bronzérmet nem kaptam érte, de kiharcoltam vele a 3 dant. Márciusban megint legyőztem egy Pozsonyi versenyen Pavol Lisy, 6 danos gójátékost, aki azóta Európa-bajnoki ezüstérmes lett, nyáron a Szlovák Gó Fesztiválon szintén én nyertem. Voltam a százhalombattai gótáborban, életem első "igazi" táborában, mindenkinek csak ajánlani tudom, gyerek, és felnőtt is jól fogja magát érezni ha eljön. Még a nyáron elértem a 4 dant a lengyelországi EB-n.

Késő este érkeztünk a gósoknak ingyenes bungalló szállásunkhoz (kisebb jóféle családi ház). Podperáékkal együtt kaptuk meg, és a szobánk is akkora volt, hogy épp hogy elfért egy ágy, meg egy emeletes ágy, plusz még be is szakadozik az egyik ágy, de legalább ingyenes, és jó nagy a konyha. Érkezéskor nem igazán tudtuk, hogy melyik is a mi bungallónk, úgyhogy megkérdeztünk egy épp arra járó osztrákot, Schayan-t, Ő már kissé részeg volt, és valami gyilkosról beszélt, azt nem tudom, hogy rám gondolt-e a stílusom miatt, vagy valami másról volt szó.

1. forduló: Michael Forstenlehner, 1k (1k).

Fekete voltam. Erőre játszottam szokás szerint, Ő pedig területre. Bő egy hónapja volt csak, de valahogy ez a parti nem ugrik be igazán. Arra emlékszek, hogy bementem egy sarkába, és megéltem, kívül meg meghalt, aztán feladta. Elég rövid parti volt amúgy is.

Teljesítményem minősítése: 7

2. forduló: Pavol Lisy, 6d (6d).

Fehér voltam. Hoshi-Shimari megnyitása után wariuchit léptem (bázis az ellenfél oldalán). A 4. vonalon a bázisomra falat épített, ezután figyelmetlen voltam, és szerintem lett volna esélye elkapni az egészet, de Ő ezt nem vette észre. Tudtam játszani a saját játékon, harcoltunk szokás szerint, és meg is halt szokás szerint, és nem is adta föl szokás szerint. A gyilkolásra túl sok időt szántam, sokszor fölöslegesen is, és bár vezettem vele vagy 20 ponttal, kezdett egyre kevesebb időm lenni, amitől elkezdtem nagy hülyeségeket csinálni. Csupa rossz cserét tettem, ahogy fogyott az időm egyre rosszabbakat. Végül kikaptam bőven.

Teljesítményem minősítése: 6

3. forduló: Michael Szabo, 3d (5d).

Fekete voltam. sanrensei-t játszottam, Ő erre nirensei-t. A parti csordogált, nem volt az igazi, talán vezetett komival. Viszont sikerült megtámadnom egy óriási csoportját, és nem is tudott neki 2 szemet csinálni, úgyhogy meghalt, és feladta.

Teljesítményem minősítése: 7

Az előbb említett iráni-osztrák Schayan barátunk kissé ránk hozta a frászt a mély alvásunk közben. Fél három körül valaki világít be elemlámpával az ablakunkon, erre én még nem ébredtem fel, csak Apa, de nemsokára, visszajött, valószínűleg tett egy kört a bungallók között. Na mostmár nem csak világított, hanem dörömbölt az ajtónkon. Kiderült, hogy hát Ő mattrészegen keresi a Pavláját! Hogy hát itt van-e, mert Ő neki kellene... Na nem mintha különösen ismerné, na de előző este is Őt kereste. Hát sebaj, visszaludtunk.

4. forduló: Schayan Hamrah, 5d (5d).

Fekete voltam. Sanrensei-t játszottam, és miután megtámadott, Hoshi-ollóval folytattam. Próbált variálni, de nem jött ki belőle túl jól. Ezután elkezdtünk harcolni, de nagyon. Óriási sárkányok egymásba fonódva, lett volna lehetősége, hogy Ő nyerje meg a harcot, de végül nem így történt, úgyhogy feladta.

Teljesítményem minősítése: 8

5. forduló: Liebscher Volkmar, 3d (3d).

Fehér voltam. Említésre méltatlan mérkőzés. Pocsékul játszottam, nem tartottam a taktikámat, hagytam, hogy szétvágjon már az elején, nekem kellett küzdenem az életemért, Végül 6,5-el kaptam ki azt hiszem. Az elejétől kezdve szörnyen demotivált voltam sajnos.

Teljesítményem minősítése: 4

Következő bejegyzés: Magyar Nyílt Bajnokság - Végre legyőztem Spiegel-t

Szerző: Bovdo  2013.11.02. 22:26 2 komment

Szavazás!

Szerző: Bovdo  2013.01.09. 16:23 1 komment

A 2. Kagawa OnLine Kupát meg fogom rendezni április 13.-án, Szombaton, a KGS Magyar szobájában, mindenkit szeretettel várok rá! A KGS-es kyusok nyerhetnek egy 2 hetes ingyen előfizetést is a versenyen az új KGS-es Tanfolyamomra, a Tsukegiri Go Tanfolyamra, amennyiben többet nyernek, mint amennyit vesztenek. 

2. Kagawa OnLine Kupa

Tsukegiri Go Tanfolyam

Szerző: Bovdo  2013.01.05. 22:28 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása