Röviden összefoglalva Japán igazán érdekes, gasztronómiailag fantasztikus, az italautomatáktól az éttermekig, minden óriási választékkal kínál és jó minőséggel kb. 25 százalékkal magasabb áron mint otthon. A Nihon Ki-in is nagyon érdekes minden szempontból, az egyik emeleten van egy óriási playing hall ahol rengetegen játszanak, érdekes módon az átlagéletkor olyan 65 körül lehet.
A dojo viszont rossz. Alig játszok meccseket, és azok is mind 30 perc főidővel és 30 mp byo-yomival mennek, ami a legutáltabb időbeállításom egészen konkrétan, részemről egy parti vagy legyen gyors vagy legyen lassú, ami annyit tesz hogy vagy nincs főidő és 10 mp byo-yomi vagy 1 óra minimum de inkább 2 vagy 8 óra főidő. Nincsenek székek, nincsenek asztalok, nincsenek ágyak a dojoban sehol se aminek köszönhetően reggel kissé összetörve ébredek, de ennél sokkal rosszabb hogy a sok töröküléstől már tényleg nagyon fáj a lábam, aztán amikor kinyújtom jobb lesz, de aztán megint törökülés és fáj, persze ha sokáig kényelmesen elhelyezkedsz kinyújtott lábakkal akkor rád szólnak. Ezen felül reggel 9:30-tól este 21:00-ig nem lehet gépezni, ami annyit tesz hogy nem tudom kikérni Waltheri sensei véleményét, pedig annál nincs fontosabb, hasznosabb, és még csak nem is kötözködik soha. A meccsek élvezeti értékét legalább 50 százalékkal csökkenti hogy a földön vagyok, fáj a lábam, és valahogy attól hogy a földön vagyok nem tudok úgy koncentrálni sem, a fájdalomtól meg már gyengébben is játszok valamikor. Reggel tsumego oldás órákon keresztül, egyelőre nem kifejezetten fantázia tsumego-kat raktak elém, ha az lesz akkor az agyam meg úgyis leáll, mert olyan mintha sakk feladványokat tennének elém, tudom, mert a többi diák már oldott ilyet mellettem. Na persze hogy ne csak pocsék legyen a dojo, de még az elvárásaik is szörnyen magasak legyenek, azt várják hogy tanuljak nyelvet. Gyakorlatilag szinte semmi szükség rá, az emberek tudnak angolul egy két dolgot, ha folyékonyan nem is, de nem nagyon van gond a kommunikációval. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy legyen tanulok japánul majd valami szoftver segítségével, hadd örüljenek. Na de most jön a hab a tortán azt várnák hogy írásjeleket is tanuljak! Már adtak is 2 könyvet, az egyik egy angolról japánt tanuló shakespeare szerzemény(!!!). Természetesen nem fogok írásjeleket tanulni akkor sem ha egy napon befagy a pokol és piros hó esik, gondolom nem kell érvelnem hogy miért... Ennek okán gyanús hogy hamarosan kirúgnak a dojoból, ami éppenséggel nem is lenne rossz. Mr. Hong kedves, de ez gondolom csak addig lesz így amíg nem úgy történik valami ahogyan ő szeretné.
Összefoglalva a dojo se nem produktív se nem élvezetes, ellenben nagyon kényelmetlen és költséges.
