Az EB-re visszaemlékezve sok minden eszembe jut, de mindössze egy dolgot érdemes igazán ki emelni belőle, egy mérkőzést a főversenyről, erről fogok írni részletesebben, de előtte még röviden megpróbálom összefoglalni ezt a két hetet.

A cél természetesen az 5 dan volt, ami már mondhatni régóta váratott magára, kettő éve. A kulcs az 5 danhoz számomra az volt, hogy 5 ponttal akarjak nyerni, és ne többel.

1. forduló: 4 danos japán ellen közepes játékkal vezettem a partit néhány a ponttal a végjáték kezdeténél, de itt az ellenfél benézett valamit, majd még valamit, és feladta.

2. forduló: 4 danos kínai ellen kifejezetten jó játékkal vezettem a partit már a megnyitás elejétől, nemsokára elkaptam egy nagy csoportját, de az ellenfélnek nem sikerült feladnia, és én "jó" szokás szerint koncentrációmat vesztettem, és majdnem hagytam leütni egy óriási csoportomat, de aztán mégse így nyertem.

3. forduló: 5 danos ukrán ellen gyenge játékkal, találtam egy ajándék-kót a végjátékban, így nyertem néhány ponttal.

4. forduló: 6 danos ukrán ellen rossz-közepes játékkal, sok kis hibával, túl sok csoportot kreálva kaptam ki.

5. forduló: 5 danos japán ellen közepes játékkal, a kontrollt a kezemből túlságosan kiengedve nyertem 5,5 ponttal.

6. forduló: 6 danos kínai gyerek ellen nyertem másfél ponttal, miután a parti legelején egy nagyon bonyolult variáció után olyan rossznak tűnő eredményt kaptam, hogy egész parti alatt azon gondolkoztam hogy mikor adjam már fel. A végjátékban észleltem hogy talán oda kéne figyelni hogy jót lépjek, mert még talán nyerhetek is...

8. forduló: szerb 6 danos ellen, rossz, gyors játékkal, náthásan, furcsán komolytalan hozzáállással kaptam ki. Az ellenfelem sem volt a toppon, de azért annak megvan a varázsa, amikor európa egyik legjobbja böki meg a már másodszorra ülve elalvó ellenfeledet, ezért jó az európai góélet, nincs feszkó, egy ilyen jelenet legalább egy jó ok arra, hogy miért volt érdemes ezt a partit is lejátszani. :-)

9. forduló: német 5 danos ellen másfél ponttal kaptam ki egy igazi se íze se bűze partiban. Lényegében egy szinte "megtarthatatlan előnyt" kellett volna megtartanom egy partin keresztül. Mire eljutottunk ehhez a partihoz, a motivációs szintem sajnos már nagyon alacsonyra csökkent.

10. forduló: francia 4 danos ellen kaptam ki csúnya, kényszerítős, erőszakos stílusban. Úgy játszottam, mint régen, rossz stílussal, éreztem hogy nincs rendben ez a parti, de arra is kellett volna figyelni hogy az ellenfelem csak egy 4 danos. Akármilyen szörnyen játszottam, 15 ponttal vezettem a végjáték előtt, csakhogy erről nem tudtam, és azt hittem Ő vezet 15 ponttal, na ezzel a mindennél rosszabb hozzáállással, sikerült kikapnom pár ponttal úgy, hogy kis túlzással az egész végjáték alatt a legrosszabbat léptem. Sajnos erre a meccsre már a motivációs szintem a 0 alá csökkent.

Még néhány dolog ami említésre méltó, mielőtt belekezdenék a lényegbe:

- a hétvégi versenyen, fehérrel, kifejezetten jó egyensúlyt tartva terület és erő között tudtam nyerni egy erős német 4 danos, japán ex-insei ellen.

- szintén a hétvégi versenyen, az előbb már említett német 5 danos ellen tudtam nyerni jó játékkal, agresszív, de nyugodt stílusban végigjátszva a partit.

- a 9×9-es versenyen a későbbi győztes 7 danos taiwan-i tól kaptam ki egy már kifejezetten megnyert partiban, az utolsó pillanatban elrontva az irreálisan nagy területem lezárását.

- a rapid versenyen bizonyosan, az ellenfél szavaiból is tudva, vezettem néhány ponttal a végjáték elején a 3p-s Wang Zheming ellen, de ekkor időzavarban sajnos nem sikerült nyugodtnak maradnom, és ahelyett hogy csak simán lezárjam a lezárható területemet, túl éleseket léptem és szétromboltam a saját területemet.

Az a góversenyző, aki komolyan veszi a góversenyeket, eléggé ritkán tud elégedetten fölkelni a gótábla mellől, még akkor is, ha győzelem lett a játék vége, szerintem. Ha mégis sikerül ezt az elégedettséget elérni egy-egy parti után, az az igazi, hamisíthatatlan siker. Ilyen partiból sikerült összehozni hármat az EB alatt, kettőt a már említett hétvégi versenyen a németek ellen, egyet pedig egy sokkal fontosabb meccsen, a főversenyen.

A főverseny 7. fordulójában a 6 danos franciát, Tanguy La Calvé-t kaptam ellenfélnek. Röviden összefoglalva sosem voltunk túl jóban, bár hozzá kell tenni, hogy élőben nem mutatja azt az énjét, amit interneten, és hát ami online történik az szinte nem is valóság, mindegy, ebbe ne menjünk bele...

Lényeg a lényeg, a motivációs szintem az egekben volt, fekete voltam, két 4-4-el kezdtem, Ő egy 3-4-el és egy 4-4-el, 5-4-en támadtam a komokuját, szokásos módon elfoglalta a sarkot, a josekit nem fejeztem be, kötés helyett megcsináltam a sanrensei-t. Ő a már említett saroknál lévő két kövemet elvágta, így egy negyedik oldalsó hoshi-t is el tudtam foglalni a már említett szekvencia oldalán. Na, aki eddig tudta követni, annak jár a taps. Ezután az utolsó teljesen szabad oldalon terjeszkedett a hoshi alá eggyel, ami szerintem (!) már egy nagyon kicsi, hajszálnyi hiba. A partit kicsit másképp mesélem tovább, a hoshiját megtámadtam, majd beollózott, ami szintén egy apró hiba volt, ezután elfoglaltam a sarkot. Feketének komfortosan volt egy sarka (min. 10 pont), és egy 4 hoshiból álló moyo-ja. Tudtam, hogy vezetek és nyugodtnak kell maradnom, az invázióját nem próbáltam megölni, csak támadás közben megépítettem a területemet, így vezettem kb. 5 ponttal a végjáték előtt. Az inváziózó csoportját otthagytuk, de később elkezdtem jobban megvizsgálni, és arra jutottam hosszas olvasás után, hogy egy nekem sente seki a mindkét félnek legjobb szekvencia eredménye. ami már önmagában elég lett volna a biztos, tizenvalahány pontos vezetés megszerzéséhez. Ő nem találta a sekit, így kóval halt, majd pár lépéssel később feladta. 

Úgy érzem ez az eddigi legmagasabb szinten végigjátszott meccsem, szerencsére jó időben, jó helyen.

Felmentem 5 danra. Ehhez egy hirtelen minőségi ugrásra volt szükség, ami kb. fél év alatt ment végbe, és kb. szeptember végéig tartott. A góban általában úgy működik a fejlődés, hogy az ember stagnál-stagnál, aztán egyszer csak megért valamit, és másképp áll hozzá dolgokhoz. Én például 8 kyu-ig úgy jutottam el hogy nem vettem tudomást arról, hogy a góban területet kell foglalni, csak le akartam ütni az ellenfelet a tábláról. Elkezdtem területet foglalni valamelyest, így jutottam el 2 kyu-ig. Itt másfél évig stagnáltam, majd elkezdtem territoriális megnyitás helyett óriási moyo-kat és centereket építeni, így ki tudtam azt a képességemet használni, hogy jó vagyok a nagy alakzatok megölésében. Így mentem fel 2 kyu-ról 4 danra 22 hónap alatt. Abban biztos vagyok, hogy a legutóbbi minőségi ugrást nem 4d-5d-val lehet felcímkézni, mindenesetre én sosem éreztem magamat 5 dannak, eddig ez 4d volt, most pedig egy nagyon gyenge 6 danosnak érzem magamat, persze tény, hogy 5d vagyok.

Az eredeti célom azt mondja hogy 2020-ra 6 dant, de így 53 ponttal a 6 danos határ alatt, úgy érzem magasabbra kell rakni a lécet..

Következő bejegyzés: Kőhegyi ottalvós - Sok-sok érdekesség;

mondanám, de mondjuk úgy, hogy ami a Kőhegyen történik az ott is marad...