/* Eidogo beagyazashoz */

img_20151212_133527.jpgAz utóbbi fél évben sok minden történt, lényegében minden jól alakult mostanában, meglepően jól. Megnyertem az Osztrák, és a Magyar Nyílt Bajnokságot az ősszel, majd a Magyar Bajnokságot is decemberben. 

 

Az Osztrák Nyílt Bajnokságon az első fordulóban a 2012-es Európa-bajnok Jan Simara ellen sikerült nyernem Sanrensei-el. Az invázióját nagyon rosszul kezeltem, és elég sokat el tudott venni a moyo-ból, a megnyitást dícséri, hogy még így is maradt elég, kb. 100 pontom. Ugyanezen a versenyen sikerült legyőznöm egy másik cseh 6 danost, Ondrej Silt-et, megannyi vereség után először. Ezen a meccsen, úgy érzem az addigi talán legjobb partimat játszottam fehérrel. A versenyt holtversenyben nyertem Schayan Hamrah-al, akit legyőztem egy óriási nagy fehér centert létrehozva, azt hiszem ebben a partiban számoltam a valaha volt legtöbbet a pontokat, el kellett döntenem hogy bezárjam-e a centert, vagy inkább az ő potenciális területét romboljam, bezártam, és így simán, tizenvalahány ponttal nyertem. Az osztrák 6 danos, Viktor Lin-től sikerült csak kikapnom, itt is Sanrensei-t játszottam, de az ellenfél nem hagyta hogy a center elkezdjen növekedni. A középjátékban vezethettem kb. 15 ponttal, amikor egy addig ismeretlen sarok helyzetet nagyon rosszul kezeltem, ezzel leadhattam 9-10 pontot, de még mindig vezettem, csakhogy lelkileg megtörtem szokás szerint, rögtön az első észlelt hiba után, innentől csak azon tudtam agyalni, hogy hogyan voltam képes így elszúrni azt a sarkot, és hogy nem illene-e már feladnom. Sajnos úgy képtelenség a lépéseken gondolkozni, hogy közben azon rágódok, hogy bunkóság-e még ezt a partit folytatni, vagy már fel kéne adni, ennek köszönhetően sorra szúrtam el nevetségesebbnél nevetségesebb dolgokat. Passzolás előtt pár lépéssel vettem észre, hogy mintha egészen szoros lenne a parti, végül 3,5 ponttal vesztettem...

 

A Magyar Nyílt Bajnokságon, sok év után először játszottam feketével profit orientált megnyitást. Ezt a stratégiát követve sikerült a legelső partimat nyernem Mérő Csaba ellen, 0,5 ponttal egy kifejezetten békés mérkőzésen.

 

A 6-os döntőben 2 fő esélyes volt, Balogh Pál, ötszörös, valamint Mérő Csaba, tízszeres magyar bajnok.

Pálnak sikerült pont egy olyan, manapság ritkán látott josekit választania, amit nem ismertem, csak vázlatosan. Kicsit talán előnytelen helyzetbe is kerültem, noha nem egyszerű megmondani, hogy melyik lépésem volt a hiba. Egy kisebb menekülős harc után sikerült átvennem a vezetést, de elvétettem egy nagyon fontos hontét, és ez után darabjaira hullottak a csoportjaim. Valószínűleg nem így kellett volna történnie, de végül egy kóval ugyan, az ellenfél halt bele a harcba.

Csaba ellen, úgy érzem, megint sikerült játszanom egy egészen jó partit, komolyabb hibák nélkül. Kb. 10 ponttal vezethettem, amikor a végjátékban feladta.

Az újévben már sikerült kettő cseh versenyre is eljutnom, még január végén Olmütz-be, ahol sikerült is elérnem a 6 dant, Jan Prokop legyőzésével. 1 héttel ezelőtt pedig Blansko-ban volt verseny, itt végül Lukas Podpera és Pavol Lisy ellen is a parti legvégén, byo-yomi-ban adtam le mindkét partit, nyert állásból.

 

 

 

 

 

Edzés, gyakorlás, tervek

 

Az volt a terv, hogy ha minden jól megy, 2020-ban nagy nehezen, de csak eljutok 6 danig, viszont ez már most, 4 évvel hamarabb bekövetkezett, úgyhogy új célokat kellene kitűznöm, de mit is?

EGF 7 dant elérni: hát ez elég nehéz, meg amúgy is az EGF 7 danosok csak 6 danosok, akiknek jól megy a soruk, elvileg...

EGF profivá válni, hát ez még rosszabb... Az egész egy orosz rulett, na félreértés ne essék, egy-egy parti kiragadva egy kicsit sem szerencse függő, de az hogy most éppen valaki a Pro Qualification-t nyeri meg, vagy egy 1 hónappal később egy másik nagy versenyt, már nem igazán befolyásolható.

Még szóba jöhet a világelsőség, de van egy olyan furcsa érzésem, hogy ezt kilőhetjük.

Amit én igazából szeretnék az az, hogy a valóságban élhessek, és nem online, gózhassak kattintgatás helyett, másrészt pedig a Nihon-Kiin, és az, hogy insei lehessek, ebben a a földön megtalálható, leggósabb világban.

 

Az az egy biztos, hogy fejlődni akarok, és olyan magasra jutni, amennyire csak tudok, ehhez gyakorolni, edzeni kell, akkor is, hogyha az embernek nincsen hozzá kedve. Na de mi a leghatásosabb mód a fejlődéshez? Ez nem egy egyszerű kérdés, és persze egyénenként valamennyire változó is.

Az utóbbi fél évben több ezer profi partit lepörgettem, és néhányat élőben követtem a WBaduk-on, ez rengeteget segít. Ennek az oldalnak köszönhetően akármilyen variációra, állásra rá lehet keresni, és ezzel nagyon hatékonyan lehet tanulni: http://ps.waltheri.net/

Nagy divat a tsumego, ami szerintem egy komoly tévhit, na nem állítom, hogy értelmetlen, de vannak ennél fontosabb dolgok, amivel lehet fejlődni. Ha már tsumego, azaz olvasás, akkor inkább játszani kell lassú partikat, és próbálni olyan mélyen olvasni, erőlködni, amennyire csak tud az ember. 

Sajnos lassú partira ellenfelet találni az én szintemen nagyon nehéz, szinte mindenki a clicking contest-et részesíti előnyben, na meg persze a legtöbben nem is akarnak különösebben fejlődni. Itt még ecsetelhetném az online-go hátrányait, de ezt inkább nem részletezném, mindenesetre egy másik játék, nem gó. A gyors partikkal még az is a baj, hogy bár sokat lehet belőlük játszani, de az ember minél többet játszik annál kevésbé figyel oda, egyrészt, mert unalmas, azért unalmas, mert nincs tétje, másrészt azért, mert hogyha nyer, akkor elkezdi megunni a győzelmeket, ha veszít, akkor pedig felhúzza magát a játékos. Na most hogyha egyre kevésbé figyelek oda, minél többet játszok, akkor egy idő után egyáltalán nem figyelek oda, akkor meg már semmi értelme az egésznek, attól nem lehet fejlődni. Ehhez mondjuk még az is hozzátartozik, hogy a gyors partik a legkevésbé sem nekem valók, az intuíció egy kicsit sem az erősségem, mondjuk ez is egy érdekes kérdés, hogy mi az erősségem már így, 6 danosként. Ugye hát elvileg az olvasás, de ezt muszáj részleteire bontanunk. Nem tudok gyorsan olvasni, viszont relatíve mélyen igen, és ami talán ennél még fontosabb, az az, hogy nagyon pontosan, aprólékosan, úgynevezett benézések nélkül, már nem is tudom a napját, hogy mikor volt ilyen, olvasási hibából keletkezett benézésem komoly meccsen, szerencsére. Most már az elméleti tudásom is kezd az erősség felé billenni, de még nagyon sok mindent kell megtanulni, pontosabban lehet megtanulni, szerencsére.

 

Még egy dolog jut eszembe, amitől lehet fejlődni, az pedig a gótáblán való elemezgetés, demózás, ezt mostanában kezdtem el csinálni.

 

Szerző: Bovdo  2016.02.28. 06:14 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bovdogo.blog.hu/api/trackback/id/tr558060128

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.