/* Eidogo beagyazashoz */

Hát először is - csak mert a legutóbbi bejegyzést még a felkelő nap országából írtam - hazajöttem Japánból, már több mint fél éve, azóta sem bánom egy kicsit sem, azt gondolom, hogy nemes egyszerűséggel nem volt választásom. Azért hiányzik Japán, meg az egész, mármint a jó része, de ha néha eszembe jutnak a rossz dolgok, akkor még mindig görcsbe rándul a gyomrom. A jó részére visszatérve, számomra az ottani jó dolgok 25 százalékát a tejes tea tette ki, úgyhogy rendeltünk egy nagy adag instant Royal Milk Tea-t, és láss csodát, pont ugyanolyan íze van mint az ottaninak.

Közben volt a nyáron egy fagyos EB a németországi Oberhof-ban, farkasüvöltő erdők és hegyek között. 

Meglepően jól sikerült, 2610 élő-ponttal zártam, amit valószínűleg két dolognak köszönhetek: 80%-ban annak, hogy minden éjjel 8 órát aludtam, 20%-ban pedig talán annak, hogy a főversenyen 2 és fél óra főidő mellett 60 mp byo-yomi volt. Ez nagyjából azt jelenti, hogy amíg tart a főidő, addig próbálom a legjobb lépést megtalálni, a byo-yomiban pedig próbálok jót lépni, na most ez a szokásos 60 percnél úgy néz ki, hogy amíg tart a főidő addig próbálok jót lépni, byo-yomiban meg próbálok nem olyan szart lépni...

Mondjuk hogyha rajtam múlna, akkor 8 óra főidő lenne, vagy talán praktikussági okokból csak 5 óra. Ezért is lenne jó már egyszer bejutni a Grand Slam-re, az EB-n kívül ott lehet még gondolkozni...

Ősszel pedig megtörtént a most már szokásosnak mondható levél (és élő-pont) hullás. Eleinte csak 580 és 590 közé esve, még a 600 vonzáskörzetében maradva, de nemrégen a magyarországi Koreai Nagykövet Kupáján már a mélybe zuhanva, kettő gyalázatos vereséggel, kommentálhatnám őket részletesebben, de minek... Így visszatekintve érdekes, hogy milyen óriási a különbség a két lelkiállapot között, míg az EB után a végtelen nyugalom és önbizalom keveréke szállt meg, a két héttel ezelőtti vereségek után úgy éreztem magam, mint aki haldoklik (éppenséggel már az első után, talán ezért is csúszott be a második), valahogy így, vagy egy fokkal még rosszabbul.

 Közben költözök fel Budapestre, legalábbis nagyon remélem hogy most már néhány napon-héten belül tényleg, talán újraindítom a Magyar Insei Programot is, természetesen offline, élő formában.

https://eurogofed.org/index.html?id=179

Csak mert éppen pár napja volt a cikk, ezt is beszúrom ide: a cseh, aranyban fürdő Gó Báró címéért folyó küzdelmek elkezdődtek, most volt a verseny a kihívó posztjáért, amit a legutóbbi nemázsiai-nemorosz Európa-bajnok nyert meg, Jan Simara, ennél talán még érdekesebb, hogy többéves kihagyás után Ondrej Silt is elindult a versenyen, bár félő, hogy ez csak egy egyszeri alkalom volt. Ők nekem, ha nem is példaképek, de valahogyan kiérdemelték a tiszteletemet, mindig is a végtelen góélet-film főhősei voltak, elég filmbeillő a duó egyébként is, a Magas Szikár, meg a Félbolond Törpe. 

 

Most hétvégén Magyar Bajnoki Döntő, egy halvány esély a megváltásra.

Szerző: Bovdo  2017.12.07. 15:18 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bovdogo.blog.hu/api/trackback/id/tr7613452749

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása