Ott tartottam, hogy:
4. forduló: Tölgyesi Renátó, 1k. Na szóval, én vagyok az Ő mumusa nagy örömömre. Ez annyit tesz, hogy az eddigi összes versenypartinkban én nyertem. Jó végre ezen az oldalon lenni mumus ügyben :-). Korábban nekem is volt mumusom, például Száraz Bálint, de Ő sajnos már nem jár góversenyekre. A meccs érdekes mód eléggé könnyű volt nekem, pedig eléggé meg szoktam szenvedni máskor. Elég nagy területet kerítetettem el közép felé, plusz csináltunk egy neki kellemetlen "alakzat-cserét" is, majd a végén még egy alakzatát megöltem, így végül feladta.
5. forduló: Bárdos Zoltán, 7k (3k). Ez a 7k (3k) annyit tesz, hogy jelenleg a 7 kyus sávban van a ranglistán, de a rangja 3k, az ereje meg szerintem olyan 4k. Ez úgy jöhetett létre, hogy sok éven keresztül mindig 3k-val indult a versenyeken, és pluszba még sokszor játszott erősebbekkel is, így sokat vesztett, ezáltal lecsordogált a ranglistán egészen 8 kyuig, annak ellenére, hogy a játékereje semmiképpen se rosszabb 5k-nál. Már sokat játszottunk egymással, úgyhogy tudom, hogy milyen a játékstílusa feketével. Mégpedig ez a sanrensei, mindig ezt játssza feketével, úgyhogy kitaláltam, hogy én bizony ezt most megakadályozom, úgyhogy 4. lépésként ahelyett, hogy elfoglalnám az egyik sarkot, bejöttem a az oldalsó csillagpont alá, a harmadik vonalra. Mindig nagyon nehéz meccseim szoktak ellene lenni, úgyhogy ezért gondoltam, hogy kellene találni valamit, be is vált a taktika, nyertem feladással.
Na és akkor mondhatni, hogy most jön a lényeg.
Megint elindultunk négyen, Andris, Bulcsú, Csongor, és Én, hogy ki menjünk egy kicsit falazni. Mivel az az ajtó ahol ki szoktunk menni zárva volt ezért gondoltuk, hogy majd a főbejáraton kijutunk az udvarra. A portás abban a pillanatban, hogy meglátott minket, úgy kiáltott ránk, mint valami bűnözőkre, hogy: Hová mentek!?, Hányan vagytok még akiket nem látok!!!? A Bulcsú még takarásban volt. Áradt belőle az agresszió, a gyerekek iránti utálat, én megmondtam neki, hogy szeretnénk kimenni falazni, mondta, hogy jó. Ha most nagyon gyanakvó lennék azt mondanám, hogy a portás előre eltervezte, hogy ő kienged minket, és amikor elkezdünk játszani, akkor majd ő jól "megleckéztet", de tegyük fel, hogy nem vagyok gyanakvó. elkezdtünk játszani, és körülbelül úgy 1 perc múlva kijött a portás nagy dirrel-durral, hogy: Mit csinálunk mi itt!!? Hát falazunk, és erről Ő is tud. Még mindig áradt belőle az agresszió, majd mondta, dühében fortyogva, hogy adjuk neki oda a labdát, az Andris már éppen dobni akarta, amikor mondtam neki, hogy ne. Inkább adja ide nekem. Mégis miért adnám oda neki, majd ha befagy a pokol, különben is franciaországban vettük. Megmondtam neki, hogy nem kapja meg. Erre Ő: Te ... kis szemtelen ... gyere ide, úgy felpofozlak, hogy... Megmondtam neki, hogy hagyjon minket békén, mire Ő bosszúból szépen kizárt minket. Eleve, hogy jön ő ahhoz, hogy el akarja tulajdonítani azt, ami a másé. Így utólag visszagondolva kitudja, talán okosabb lett volna ahelyett, hogy otthagyjuk, odamenni hozzá, hogy hadd pofozzon fel, aztán egy kicsit provokálni, aztán még egy kicsit, hadd üsse a fejemet, aztán mehetünk a rendőrségre is akár. De mindegy, annyiban hagytam. A jelenlegi tényállás az volt, hogy eme portás 4 embert foglyul ejtett biza. Én mint már korábban említettem, nem vagyok egy nagy mászó tehetség, velem ellentétében a többiek kimásztak a kerítésen. Próbáltam az ablakon bemászni, csak nem jött össze. Ödön próbált is segíteni, de nem sikerült, végül azt mondta, hogy szól a portásnak, hogy engedjen már be engem. Én gondoltam, hogy megpróbálok keresni egy kiutat, mert hát csak van valahol. Óriási az udvar, viszont sehol semmi kimenetel. Mint egy erőd, vagy egy börtön. Na hát végül rászántam magam, hogy próbáljak már meg mégegyszer kimászni, "há má mégis" alapon, úgyhogy összeszedtem a bátorságom, és csodák csodájára sikerült is sérülés nélkül kijutnom. Egyébként teljes nyugalommal fel lehetne ezért is jelenteni a portást, hogy foglyul ejtett minket. De mindegy hagytuk a dolgot. Ami viszont sokkal rosszabb, maga a tény, hogy az oktatásban ilyen emberek dolgoznak. Gyerekgyűlölő, agresszív emberek, és elég sok ilyen tanár is van, de most ebbe talán ne menjünk bele... Na szóval, annyi lenne a lényeg, hogyha netalántán egy kiskorú, oktatásban sanyarú szerepet élvező ember olvassa ezt, akkor jegyezze meg, hogy senki nem veheti el tőle a saját/szülei tulajdonát, mint például telefon, labda, vagy akármi.
Az egyszer biztos, hogy élménydús hétvége van a hátam mögött, érdekes megtapasztalni az ilyen emberek viselkedését is.
Köszi, ha elolvastad.
Következő bejegyzés: Magyar Nagydíj - Egy újabb majdnem verseny
